borzalmas hivatal

Elképesztő, de nem csodálatos világ, amiben élünk

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

Nő-Férfi Kivaghy

Nők-Férfiak ismerkedés 1.

A következőkben, a második harmadik részben elsősorban a nemiséggel, szexualitással, kapcsolatos tulajdonságokkal jellemzőkkel foglalkozom.

Ugyanis ez még egy általam körülhatárolható téma, ennek a lényegét (szerintem lényegét) még le tudom írni.

A teljes párkapcsolatnak, beleértve az emberi lélek jellem szinte részének, szegmensének felvázolása az én képességeimet meghaladják. Ez több könyvet töltene meg.

Második rész.

Az írás első része, elsősorban a párkapcsolat családi élet társadalmi vonatkozásairól szólt.

A második rész elsősorban a magával a párkapcsolattal, a szexuális élettel kíván foglalkozni.

De újra megjegyzem, megpróbálom a lényeget kicsipegetni egy hatalmas szinte feldolgozhatatlanul szerteágazó témából.

Az „ismerkedés, párválasztás tartós kapcsolat-teremtés” témát már elkezdetem, sőt részben elemeztem is.

Szó volt arról, h. mi lenne a párkapcsolat célja, vagyis mi a tartós kapcsolatot kereső ismerkedés célja.

Megint egy kis emlékeztető okoskodás:

A párkapcsolat optimális célja: egy olyan kapcsolat mely képes testileg, lelkileg egészséges gyerek, gyerekek felnevelésére, (stabil gazdasági egységet alkot) amelyben a pár jól érzi magát (ennek a jó szex is feltétele). Amelyben a pár mindkét tagja boldogabb és kiteljesedettebb (céljait megvalósító) életet él mintha egyedül élne. Ez az optimális cél, de mint minden optimális cél ez is csak ritkán valósul meg.

Ha az említett céloknak (egészséges önálló életre képes gyerek, gyerekek, mindkét fél boldogabb sikeresebb, mint egyedül) csak az egyik része, kétharmada valósul meg, vagy az összes cél kb. 70%-os arányban már az is jó, szép életnek minősül.

Ugyanakkor nem felejtsük el, a párkapcsolat, a szex, a nemi élet, önálló célként másodlagos. Az elsődleges cél a gyerekvállalás megvalósítása, - bár ki lehet hagyni az elsődleges célt, de tudni kell, valami fontos kimaradt. A gyerekvállalás, gyereknevelés óriási felelősség, igazi felelősség. Életünk alapvető célja, már előélet során is, de a terhesség első napjától biztosan, csak ez lehet: testileg-lelkileg egészséges, boldog gyereket, embert kell nevelnem (párommal nevelnünk).

A 21. században a fejlett országokban alapvető elvárásnak kellene lenni, a tudatos családtervezésnek. Családtervezést, ill. gyereknevelési tervet kellene készíteni minden gyermeket akaró párnak. Minimálisan a párnak meg kell beszélnie, hogy hány gyereket akar, mikor, milyen szempontok szerint nevelik.

Még azt is hozzá lehet tenni, hogy a 21. században a fejlett világban nem szabadna előfordulni ilyen mértékű, nemi betegségnek, erőszaknak, nem várt terhességnek, és még lehetne sorolni. De sajnos azt is megállapíthatjuk: a fejlődés nemcsak a nemi élet, a párkapcsolatok területén maradt le a várható elégségestől, hanem a társadalmi rendszer, a közélet minden területén.

Végül egy fontos megjegyzés: Az elkényeztetés nem vezet boldog egészséges gyerek, ember kialakulásához, sőt az ellenkezője jön létre.

Ahogy a párosodás, úgy a párválasztás eredője is egy természeti evolúciós, folyamat.

Az állatokat és a kőkori embert elsősorban az ösztönei vezették a mai embert is részben azok vezetik.

Általában az állatok, nemi kapcsolata kétoldalú. A nőstény is keresi a párját, a hím is, csak egy kicsit másképp. Persze, h keresik, hiszen testi izgalmi késztetésük is beindul, nyilván a genetika program hatására, és ez érzéssel, érzelemmel is jár. Ha beindul a biológiai genetikai parancs, akkor elsősorban párosodni akarnak, majd második lépcsőben jön az utód-nemzés (szülés) és utódgondozás fészekrakás késztetése (ösztönös folyamata).

Általában, de előfordul, hogy egyes állatok, akik monogám párkapcsolatban élnek már párosodás előtt kialakítják a családi fészket. De csak az ember jut el addig, hogy ezt tudatosítsa, és gondolati, egyéni és egyéb szempontokkal variálja.

Érdekes kérdés, hogy az ember melyik állatfaj párosodási szokásait követi? Vannak monogám állatfajták, de a többség nem az. Pl. a majmok, és sok állat falkában, csapatban is él párosodik, gyakori a párváltogatás, de ezen belül rövidebb ideig kialakulhatnak párok is. Illetve gyakori még az alfahim uralta hárem ill., nagycsalád, csapat. Úgy néz ki hogy az ember ösztöneibe e tekintetben minden bekerült, tehát feltehetően a korai ember egy vegyes felépítésű családi társadalmi szerkezetben élt. Illetve a csapatok szokásrendszere is eltérhetett ebben a tekintetben, mint ahogy a természeti népek családi élete is különböző. Az emberben megtalálható a monogámia is, a poligámia is, de a hárem-szerkezet sem áll nagyon messze. Úgy néz ki, hogy eltérő mértékű monogám hajlammal születnek az emberek (vannak, akik többel, vannak, akik kevesebbel) és ezt az eltérő genetikus hajlamot még az egyéni neveltetés, az egyéni tapasztalat és az adott társadalom kultúrája is alakítja.

Érdekes és talán nem véletlen hogy az ember elődje a korai ember minden szempontból „vegyes felvágott”, - ragadozó, ill. húsevő is, de növényevő is. Sőt nemcsak fogyasztott, de élelmet is termelt, is mint egyes rovarok. Állva is közlekedett, de négykézláb is. A fákon is élt, a földön is élt, szinte minden környezethez alkalmazkodott. És nem utolsó sorban a társadalmi családi a párkapcsolati élete is vegyes: Falka csapat is, de azon belül család is. Szexuális téren pedig részben monogám, részben poligám, részben az alfahim – nőstények (hárem) szerkezethez vonzódott és vonzódik. Szóval úgy néz ki, az emberi fejlődésben komoly szerepe volt, van az ember sokféleségének.

Visszatérve a párkeresésre, az viszont kevés kivételtől eltekintve, általános az állatvilágban, hogy a hím, aki elsősorban párosodni szeretne (szinte szelekció nélkül), és a nőstény feladata a szelekció. Ez halványulva, átalakulva, de azért nagy általánosságban az embernél fennmaradt, sőt a mai embernél is létezik, megtalálható.

Tehát a hím általában az aktívabb kereső, a „mindegy milyen csak sok párosodás legyen” szempont által vezérelt, a nőstény, aki várakozva választ a jelentkező hímekből . De a nőstény is késztetést érez, szóval nem szegény ártatlan elszenvedő – ahogy sokan gondolják. Általában a hím az udvarló, a hím, amelyik verekszik a párosodás „jogáért” ami a természetes kiválasztódás (az erősnek lesz utódja) része. A domináns a legerősebb hím párosodik a legtöbb nősténnyel, gyakran háreme van, (ő adja tovább a génjeit), a nőstények ösztöne pedig az diktálja, h az ilyen hímmel párosodjon. Később a nők már nemcsak az erő alapján válogattak (bár a magasság erről szól), de megjelentek olyan szempontok is h. szépség, okosság, sikeresség, stb. Sajnos a szempontrendszer még manapság sem optimális. A férfik, és a nők esetében is messze van az optimálistól.

Pl. az egészség az okosság, a becsületesség, a jellem, a társadalmi hasznosság, átlagot nézve a kelleténél gyengébb szempont, a külalak a szépség a magas férfi, a vagyonban, hatalomban, népszerűségben mért sikeresség, a kelleténél erősebb szempont. (Mivel ez nem társadalmi tanulmány, nem térek ki arra, h sajnos manapság a vagyoni, hatalmi népszerűségi sikeresesség nem egyenes arányú a jellemességgel, hasznossággal.)

A lényeg, h. az állatvilágban is nőstények a párosodást, párválasztást gyakran összekötik más szempontokkal, míg a hímek kevésbé, náluk maga a párosodás van a központban. Az embereknél is tapasztalható eme viselkedés-eltérés.

Az utódnemzés, párosodás, a közösülés a nemi élet következménye, azonban az embernél és néhány állatnál pl. bonoboknál, a szex, nem feltétlen kötődik az utódnemzéshez.

Vagyis a szex önálló örömszerzés, testi-lelki egészséget szolgáló cselekvés, és szociális jó kapcsolatot segítő tevékenység.

Ebben nő és férfi között nincs különbség, más vonatkozásban átlagosan általában lehetnek kisebb különbségek.

Az egyik fontos különbség: a nők (nőstények) lesznek terhesek, a nők szülnek, a nők szoptatnak. Ez a tény meghatározza a testi-lelki felépítésüket, sorsukat, életüket, nemi szerepüket, nemiséggel párkapcsolattal kapcsolatos ösztöneiket, felfogásukat, viselkedésüket. Ez is halványulva, átalakulva, de korunkban is fennmaradó ember és életjellemző.

Visszatérve, későbbi szakaszban az utódnemzés, utódgondozás szakaszában általában nőstények az utódgondozók, a hímek a csavargók jobb esetben azok a vadászok, akik a család eleségéről gondoskodnak. Kőkori embernél: nőstény otthon foglalkozott a gyerekekkel, szoptatással, háztartással, esetleg ház körüli gyűjtögetéssel a, férfiak padiig vadásztak, harcoltak, felfedeztek. Ez következett a szülésből, szoptatásból, a testi-lelki alkatból. Mindezt nem az ember találta ki, hanem a természet.

Az állati nőstények illetve a kőkori nők jellemzői: várakozva, de aktívan kiválaszt, a közösülést párosodást összeköti más szempontokkal, gyerekszülés, szoptatás, háztartás, gyűjtögetés.

Állati hímek, ill. kőkori férfiak: aktívan „minél több párosodás” elv alapján választ, közösülés központú, (hűtlenebb), harcol, vadászik, felfedez, kalandozik, kívülről segíti a családot.

Az ősi ösztönök a programok azért az idők során, a történelmi fejlődés során általában átlagosan kopnak, gyengülnek. Gyengíti a változó „fejlődő” kultúra, és persze gyengíti, h az emberek önálló akarata átlagosan erősödik. Szóval az ember lassan leveti az ősi ösztönöket, de csak lassan. Még korunkban is hatnak a felsorolt viselkedés-késztetések, egyénenként változó mértékben. Valamint átlagosan is kimutathatók, de gyenge mértékben. Éppen ezért nehéz előre látni, h. adott egyénnél mennyire, hogyan jönnek elő ezek a viselkedés-késztetések. Viszont érdemes ismerni ezeket a mai is ható ősi viselkedés-késztetéseket.

A régi szerep h. a nő a várakozó figyelemfelkeltő csábító, majd megjátszottan engedő (vagy elutasító), - a férfi a kereső aktív udvarló, csábító, azért napjainkban már változhat. Egyre gyakrabban cserélődnek fel ezek a szerepek. Ha ez a szerepcsere nem túl durva (gyors, erős), akkor nincs baj. Társadalmi szinten átlagosan az egyenlőség felé haladás nem rossz irány, ha nem túl erőszakos gyors. Illetve, ha nem esik át a ló másik oldalára, - pl. a fiatal hölgyek ne viselkedjenek bunkó férfiként. A férfiak pedig lehetőleg ne legyenek kényeskedő kisasszonyok.

Ahhoz, hogy a másik nemet alaposan ki tudjuk ismerni, a saját magunkat és saját nemünket kell megismerni. De fordítva is igaz, saját magunkat saját nemünket jobban megismerhetjük, ha a másik nemet alaposan ismerjük.

Később pl. a nő-férfi különbségek taglalása közben többször utalok az ősi ösztönökre az ősi életmódra – lám ez is oda vezethető vissza.

Isten és tudomány – rövid kitérő

És az istenhívők mit kezdjenek ezzel az evolúciós megközelítéssel? És az ateisták (szkeptikusok, másképp hívők) a hit történeteivel és nézeteivel?

Mivel én szinte mindenkinek a hívőknek is szeretnék írni, ezért nem szégyellek magyarázkodni. Egyébként ebben az írásban többször szóba kerül az Isten, az utolsó ítélet (a képek között szerepel), de az evolúciót, a természetet is gyakran emlegetem. Szerintem nincs ebben ellentmondás.

Én magamat nem tartom ateistának, igaz vallásosnak sem, csak a magam szerint hívőnek. Én a reményben hiszek, vagyis én nem hívő vagyok, hanem „reménykedő”.

A két nézet (van isten-nincs isten) összeegyeztetése, nemcsak lehetséges, de szükséges is.

Szükséges, mert a történelembe a kultúrába beépült a hit a vallás.

Azért is muszáj, mert vannak tudományos törvényszerűségek tudomány által feltárt tények, amiket nem lehet letagadni.

Aki „vagy- vagy” (összebékíthetetlen) állásponton van az szerintem makacs és fölösleges ellenségeskedést gerjeszt. Mert szinte mindenki szeretne egy jóságos, igazságosságos, vagyis a jóságos isten által vezérelt értelmes világban élni. Csak vannak olyanok, pl. én is, akik ennek nem látják az egyértelmű bizonyítékát, csak reménykednek. A két nézet nincs ellenséges egymást kizáró viszonyban egymással. Én, mi elismerjük, tiszteljük a természetet, az embert is, akár magában akár úgy, mint isten alkotását.

A jóságos, igazságos, bölcs isten nem szeretheti a hízelgő szolgalelkű embereket, akik csak önzőségből mutatnak imádatot, alázatot. Ezeknél a gerinces becsületes kételkedőket is jobban kedveli.

Ha nincs isten, akkor is vannak jó, vagy rossz következménye az emberi cselekvéseknek, csak akkor nagyobb szerepe van a szerencsének, szerencsétlenségnek. Akkor is van értelme a mások számára hasznos életnek, csak a másvilági igazságtétel sajnos kimarad. De mivel reménykedünk, mi nem azt mondjuk h. nincs, csak azt: benne van a pakliban h. nincs, de jó lenne, ha lenne.

Amúgy pedig pl. a biblia jelképes történeteit akár tudományosra is dekódolhatjuk.

Nézzük pl. a teremtéstörténetet, Ádám és Éva történetét, ami első látásra ellentétes az evolúcióval (állatvilág – majmok – előember – ősember - homo sapiens, stb.)

Kezdjük azzal, h. az írás szerint isten hat nap alatt teremtette a világot. De mennyi egy isteni nap? Nyilván nem egy nap. Legyen mondjuk félmilliárd év. És akkor isten hárommilliárd emberi év alatt teremtette a világot, ami hat isteni napnak felel meg.

És isten miért ne teremthette az embert pl. az általa létrehozott evolúció szabályai szerint?

Az írás (biblia) egyébként is jelképekben tanításokban gondolkodik. A bibliai történetek nem a történelmi események, hanem tanulságos mesék, erkölcsi példázatok, példabeszédek gyűjteménye.

Nézzük pl. a teremtés-történetet.

Ha belegondolunk, Ádám és Éva az édenben két meztelen ember, az almaevésen kívül mindent szabad, nyilván sokat szeretkeztek. Hiszen isten adott nekik ehhez való testrészeket, és ilyen képességeket, ill. érzéseket is, - és egyetlen szóval sincs utalás, h. ez tilos lett volna. Szóval ez az éden-sztori többek között egy erotikus történet. Tehát a „paráznaság bűne” egy későbbi dolog.

(Maga a vallás is ellentmondásokba keveredik a paráznasággal kapcsolatban.)

De mi is ez az almafa sztori. Mit jelképez, mert nyilván többről van szó, mint almáról. Leginkább a tudás fájáról beszélnek, de nyilván a tudás önmagában nem lehet bűn. Sőt a tudás megszerzése jó. Viszont az átgondolatlan öntelt (én ember vagyok a természet királya) tudás és ártalmas technika (pl. pusztító fegyver) már lehet bűn. Tehát az alma az átgondolatlan pökhendi tudás jelképe. Tulajdonképpen a meggondolatlan alma-leszakítást, az általános felületességet büntette az Isten.

De szerintem még egy fontos dolgot jelképez. Isten szabad akaratot adott az embernek, tehát ő sem tudhatta, h. mit tesz a szabad akaratával, - ha tudná és ha irányítaná, akkor már nem lenne szabad akarat. Nem tudta, de le akarta tesztelni, ezért azt mondta: itt van az éden ez a földi mennyország, ennél jobb nem lehet, de van itt egy szabály, az alma tilalma. Ha abból kajolsz, akkor vége az édennek, onnan nehéz lesz az életed, dolgozni kell, fájdalmat érzel, a szülés is fájni fog, megöregszel, beteg leszel és meg is halsz. Szóval nem kis rosszról volt szó, de az ember mégis – ham - evett belőle.

Ettől kezdve isten nagyjából tudta mit kezd az ember a szabad akaratával. Ha az ember ilyen, akkor ilyen életet érdemel. Ádám és Éva gyerekei Káin és Ábel folytatták a „rossz ember” hagyományt, Káin megölte tesóját Ábelt. Ezután jött az utolsó ítélet, a pokol, mint a legrosszabbak bűnhődése, a mindenféle bűnök megjelenése, valamint sorba vétele, (tízparancsolat) és büntetése, A nem hívőknek is tanulságos ez a történet. Jelképezi h. az ember általában milyen (hát ilyen, tele van mindenféle rossz-tulajdonsággal), és tulajdonképpen a szavakban óhajtott boldog gondtalan életet (az édent) nem is kívánja igazán. Látszólag az édenről és a mennyországról is álmodozik, de egyiket sem akarja igazán. Ha nagyon akarná, akkor már létre hozhatott volna itt a földön is a jelenlegi átlagosan egy sokkal jobb boldogabb, jobban működő életet, rendszert. Megteremthette volna a földi édent. De nem tette, mert nem akarja igazán, - szeret bizonyos mértékben rosszalkodni, kalandozni, makacskodni, harcolni, aljaskodni, és persze ráadásul felületes öntelt és buta. A pokol sem izgatja nagyon.

Az egy külön sztori, hogyan kerül ebbe a történetbe a paráznaság. Erre azért nem térek ki, mert korábban már sokat beszéltem róla.

Tulajdonképpen Éva – Ádám történetében legalább négy példázat (okosító történet) is benne van.

Egyrészt megmutatja, hogy „az erotika az élet része”.

Másrészt megmutatja, h. az embernek ez éden, a jólét nem is nagyon fontos. Fontos, de azért kaland a veszély a harc csábítása erősebb.

Továbbá megmutatja h az önakarat dacossága még a jólétet, illetve az isteni parancsot is felülírja.

És végül megmutatja, hogy a tudás felületes felhasználása (leszakított és megevett tudás-alma) óriási problémákat okozhat. Pontosabban, h. ez veszélyes, akkor kegyünk óvatosabbak.

Mit jelenthet a tízparancsolat eme parancsa „ne paráználkodj” szerintem? Biztosan nem a nemi közösülést tiltotta, hiszen akkor kihalásra ítélné az emberiséget. Biztosan nem az örömérzést tiltotta, hiszen a miért adna örömérzési képességet az Isten, ha azután megtiltja. Leginkább, a kapkodó, hűtlenkedő, meggondolatlan, erőszakos, a teherbeesésre nem gondoló szexre, gondolhatott a parancs kigondolója, légyen az Isten vagy más.

Jól elkalandoztam, ideje visszatérni az eredeti felvetéshez:

Lehetséges olyan könyvet írni, ami a hívőkhöz és az ateistákhoz is szól? Egyrészt szerintem a két nézet, ha azok hívei eléggé nyitottak, nem feltétlen üti egymást. Többek között a nem hívőknek is tanulságosak lehetnek a hit történetei (pl. az Éva- Ádám történet), a hívőknek pedig tanulságos a tudomány.

Szóval reményeim szerint ezt a könyvet minden nyitott ember képes megérteni és befogadni.

Azonban az emberi fejlődés arról szól, hogy az evolúciós, ősi ösztönök, programok egyre halványabban vezérlik az egyének és ez által a társadalom viselkedését, életét, fokozatosan átalakulnak, kialakul az emberi értelem, jellem, viselkedés élet. De a fokozatos átalakulás azt is jelenti, hogy azért az ősi ösztönökből is jócskán marad, és ez különösen igaz a párosodásra, szaporodásra, párválasztásra.

Ugyanakkor az ember fejlődésével párhuzamosan fejlődnek, bővülnek színesednek emberivé, emberségessé válnak az életterületek, közöttük a párosodás a párválasztás, a nemi élet, (szexuális élet) is.

Jelenleg már rendkívül sokrétű a nemi élet, nagyon sok változat, igény jött létre.

Ha az erről való felsorolásra vagy kíváncsi, akkor e fejezet végén található egy 13 fő pontból is ki tudja hány alpontból álló felsorolás – A szex sokrétűségének felsorolása. címmel.

Tehát aki pl. nagyjából helyesen körültekintően szeretne tartós kapcsolatot kialakítani annak ilyen sok igényt kell egyeztetni a párjával. Persze azért ez nem egy hivatalos tárgyalás, de azért az ismerkedés a megismerés folyamatában benne van, h. az emberek ismerjék a szex sokrétűségét.

Az ősi ösztönök létére azért bizonyíték, h. azért a szerelemnek, erotikának, a nemi életnek még mindig vannak rejtélyes oldalai, ill. rejtélyes jelenségei.

Rejtélyes oldalak, vagyis néha saját magunkat sem értjük.

Nem akarunk úgy érezni, olyan erősen érezni, de magunknak sem tudunk parancsolni. A szerelemnek is vannak rejtélyes oldalai. Szeretkezés közben pedig átalakulhatunk valamiféle természeti, ösztön lénnyé. Máskor pedig saját a nemiséggel kapcsolatos érzéseink, viselkedésünk mögött sem találjuk az értelmi okokat. Szóval magunkat sem értjük.

Kezdjük pl. a „rejtélyes egyéni ízléssel”, ami arról szól, h. az egyik ember, (legyen az saját nembeli, vagy másik nembeli) jóval szimpatikusabb, mint a másik, különösebb értelmi ok nélkül. De mivel, a nemi kapcsolatokról gondolkodunk, ezért inkább a másik nembe tartozó emberekről van szó. Szóval nem tudjuk, miért tartjuk különösen szépnek, tartjuk különösen szellemesnek, stb., de mégis egyes emberek szimpatikusabbak, vonzóbbak, mint a többi ember. „Nem tudom miért, de nekem bejön” jelenségről van szó.

Az ismerkedés szempontjából van ennek jó és van rossz oldala is. A jó oldala az, hogyha valaki eltér a standard külalaktól, viselkedéstől, de azért keresi a párját, az valószínűleg megtalálja azt a párt, amelyik pont őrá bukik.

Ez még nem szerelem, de a szerelem első lépcsője lehet.

Ehhez hasonló, de mégis más érzés, a „szerelmi kémia működése”. Ez nemi vonzódásról szól, szintén van egy ilyen vonatkozása „nem tudom miért, de bejön nekem, ha hozzám ér, ha megcsókol, már izgalomba jövök”. Ez még mindig nem szerelem, de kétségkívül ez is a szerelem első, vagy második lépcsője.

És hát persze maga a szerelem is meglehetősen rejtélyes dolog, sokszor magunkat sem értjük: miért pont ő? - miért érzek ilyen erősen, szenvedélyesen, szeszélyesen? – miért reagálok ennyire érzékenyen a szavaira, cselekvésire?, stb..

Általában a nemiségnek, a szexualitásnak is van egy ösztönös a racionalitáson kívüli érzésvilága. És ez nem baj.

Sokan ugyanis ezt problémának gondolják és küzdenek ellene, az álszemérmesség is részben ebből ered.

Tehát a szerelmi életet, a szexuális életet ezzel a rejtélyességgel, érzelemgazdagsággal, ősi ösztönökkel, irracionális vonásokkal kell elfogadni.

Ezekről a dolgokról még szó lesz.

A párválasztással is összefüggő problémák felsorolások.

Avagy a tartós jó kapcsolat kialakítása.

Valamint a tartós jó kapcsolat fenntartása, - de ez már egy kicsit kilóg a párválasztás témaköréből, de félig odatartozik.

Következzen néhány egyszerű alapvető felsorolás.

1. Minden ember más, minden ember egy egyéniség

2. Azért vannak csoportok típusok

3. Azért vannak női férfi tulajdonságok (különbségek)

4. Lényegében döntően a nők és a férfiak azonosak, az általános emberi tulajdonságok jellemzők (legyen az nemiséggel kapcsolatos, vagy attól független) ismerete fontos.

Másik felsorolás:

1. A szex az abban részt vevő emberek magánügye, amennyiben nincs erőszak.

2. A szex, közügy, mert szükség van szexuális oktatásra

Mert a téves közfelfogásokat e témában sem árt megvitatni, és korrigálni

3. Azért is közügy, mert a helyes kapcsolatos törvények csak egy normális közfelfogáshoz kapcsolódhatnak.

Mindegyik igaz, annak ellenére h. azért felfedezhetők ellentmondások.

Az emberekkel az a baj, hogy:

1. Nem ismerik igazán magukat.

1, Sem a jelenlegi énjüket,

1b Sem a lehetőségeiket (a fejlődési irányokat).

2. Nem ismerik saját nemüket.

Az általános tulajdonságokat és a típusokat sem, illetve hogy önmaguk milyen típusba tartoznak.

3. És nem ismerik a másik nemet, az általános tulajdonságokat, sem a típusokat sem és azt sem milyen típusba tartozik a párjuk.

Mindezt ismerni kellene, de ezen felül, még párjuk egyéniségét is. (Minden embere rejtély, csoda, bonyolult hangszer)

Ahhoz hogy kiválaszd a megfelelő párt, és ahhoz hogy a kapcsolat ne romoljon el, vagyis tartósan jó kapcsolat legyen:

1.Ismerned kell önmagad,

2. Valamint a párodat

1. Ehhez az kell, hogy ismerd általában az embereket.

3. De magadat és a párodat akkor ismerheted, értheted meg alaposabban, ha ismered:

4. Az emberek általános jellemzőt,

5. A saját nemed és az ellenkező nem általános jellemzőit

6. A saját nemed és az ellenkező nem, típusait.

7. És visszakanyarodva, ismerni kell önmagad valamint párod egyéniségét egyéni lelkét jellemét, tulajdonságait.

Fontos a kiválasztás, de a további viselkedés is fontos:

1. Próbáld meg kiválasztani a magadhoz illő párt. Abból a szempontból is gondold át, hogy te miben tudnál, ill. miben kellene változnod.

(Sajnos az érzelem-irányított szerelem ebben nem segít.)

2. Miután kiválasztottad és a párod lett, próbáld meg megismerni, és próbálj alkalmazkodni hozzá. Illetve aktívan vegyél részt a kölcsönös összecsiszolódásba.
3. Általában is legyél nyitott, a nemi élettel kapcsolatban, ne alakíts ki fóbiákat, mániákat, legyél kreatív sokszínű.

A fenti kijelentésekben, mindegyik állítás-sorozatban, kétségkívül vannak ellentmondások. Azonban vannak összeilleszkedések egymásból következések is.

Nem akarok itt „Ó hát a dolgok egyszerűek, csak ezt kell tenni, meg azt kell tenni” okoskodásokkal előállni. A nemi élet a párkapcsolat tele van ellentmondással, de azért megoldások egyszerű igazságok is kirajzolódnak. A probléma, amibe állandóan beleütközünk, hogy az érzelmek meglehetősen hektikusak és a logikus megoldást elfelejtve ellentmondásos állapotba sodorják az embert.

A párválasztás két szakasza: az ismerkedés, ill. a kapcsolat kezdeti szakasza.

Azonban itt ki kell térni, a rövid távú, szexre irányuló, „egy éjszakás” kalandokra. Illetve a prostitúcióra.

A kapcsolat kezdeti szakasza pedig belefuthat szerelembe, tehát a szerelemre is ki kell majd térni.

A rövid távú szexre irányuló kapcsolatok (kalandok).

A gyakori párváltogatás. A prostitúció. A pornó.

Hát ezek is ellentmondásos témák. Korunkban az egyének és a társadalom is, a közerkölcs, jog is teljesen zavarosan kaotikusan „ki mit gondol alapon” viszonyul ezekhez a kérdésekhez, főleg a gyakori szexuális partner-váltásokhoz.

Van erre egy külön kifejezés „promiszkuitás”, de én ezt nem használom szívesen. Én inkább maradok a gyakori partner-váltogatás, vagy egyszerűbben a „partner-váltás” kifejezésnél.

Az álszemérmesek egyértelműen elítélik, a többség hol igen, hol nem, és van egy kisebb rész, aki nem ítéli el, sőt jónak szükségesnek tartja. Én bizonyos feltételek mellett, ehhez a réteghez kapcsolódok. Feltétel, h. az ember nem legyen párkapcsolatba, főleg ne tartós, hűséges párkapcsolatba.

Hűséges, vagyis a felek vagy direkt, vagy indirekt, de hűséget fogadnak egymásnak.

Mert a párkapcsolatok kisebb része „megegyezéses szabad kalandozni” típusú kapcsolat. Ez persze megengedi a gyakori partner-váltást.

De nagyobbrészt most olyan emberekről felnőttekről van szó, akik nincsenek komoly, tartós kapcsolatba.

Az egyik kérdés sorozat: az ilyenek éljenek lazán, partnereket váltogatva?

Vagy törekedjenek egy tartósabb kapcsolatra?

Vagy éljenek visszafogottan?

Nyilván a kérdésbe belejátszik ama állandóan előjövő kérdés is, hogy: a szex az csak egy magasztos szerelmi kapcsolat része lehet, vagy egyszerű testi örömszerzés, testi igény, a testi-lelki egészség, jólét egyik fontos feltétele. Olyasmi mit az étkezés.

Én erre a kérdésre nagyon röviden itt azt válaszolom: mindkettő lehet. Szerelem ill., tartós, hűség-fogadásos párkapcsolat mellett, egyszerre lehet magasztos szerelem és, vagy testi szükséglet, öröm.

A szerelem főleg a nagyobb és kétoldalú, érzelem-vezérelt szerelem, szükségszerűen együtt jár egy hűség-fogadással, ill. tartós kapcsolatra való törekvéssel.

Azonban el kell fogadni, h. van szerelem nélküli szex, amikor a szex, az örömszerzésre, a testi szükséglet kielégítésre, egy egészséges életfunkció kielégítésére irányul.

A sablon válasz, de ettől még igaz: az örömszerző szex is elfogadható, a magasztos szerelmi szex is elfogadható, - helyzet a szitu, a viszonyok, a részvevők akarata dönti el.

Nem az baj, hogy a sablon válasz nem lenne igaz, az baj, hogy nem oldja meg a kialakuló konfliktusokat. Mert pl. azt, aki csak testi örömöt akart, de mégis megrázza a szakítás, az ilyen panel válaszoktól nem fog megnyugodni.

Az is kérdés, h. helyeselhető az olyan szerelem nélküli szexuális kapcsolat, melyet kizárólag a gyerekszületés miatt létesítenek?

Jó kérdés, de erre is később válaszolok.

Azonban a kérdésre; a szex a magasztos szerelem része, vagy testi szükséglet, örömszerzés? - még visszatérek.

De mindenek előtt, a szexuális szabadsághoz való hozzáállást kell tisztázni

Mint a könyv első részéből kiderült szerintem a megmaradó álszemérmességet is le kell bontani. A jelenlegi irány jó, - el kell érni az őszinte, megjátszás és fölösleges félelmek nélküli kötetlenebb szexet. Persze a valóságos veszélyeket (nem várt terhesség, nemi betegség, erőszak egyéb lelki bántalmak, stb.) figyelembe véve. Vagyis azért a szabadabb szex nem jelent óvatlan szexet.

Mit is jelent gyakorlatilag, az álszemérmesség nélküli őszintébb szabadabb kötetlenebb szex ill. ez a felfogás?

A szexuális szabadsághoz való hozzáállásnak (pl. a szabadabb, őszintébb szex felfogásának) azért vannak közvetlen kérdései is:

Pl. hogyan oktassuk a fiatalokat?

Pl. elítéljük, undinak tartjuk az idősek közötti szexuális kapcsolatot? (Szerintem ne tartsuk annak.)

Pl. a szexuális problémáinkat a párunkkal vagy más segíteni tudóval megbeszéljük, vagy kussoljunk, szégyenkezzünk?

(Szerintem őszintén meg kell beszélni.)

Pl. elítéljük a nem teljesen elbújó szexet? Mennyire lehet nyilvános publikus (kilátszó) a szex?

Én ezt „kilátszó szexnek” nevezem, utalva arra, hogy nincs direkt mutogatás, de ha körülmények úgy hozzák, akkor mások sejthetik h éppen szexuális „tevékenység folyik. Pl., ha erdőben csinálják, vagy nem húzzák be a függönyt, vagy áthallatszanak bizonyos hangok a szomszédba.

Szerintem a szexhez kapcsolódó illemnek, erkölcsnek „másokat zavarási” szabályzatnak hasonlónak kellene lenni, mint az élet egyéb területéhez kapcsolódó illemnek. Vagyis nyilván nem csámcsogunk a másik arcába, de azért nem bújúnk el, ha étkezünk. Jó a szex egy kicsit intimebb, de mint alapvetően természetes szép és egészséges cselekvés, nem szégyellni való.

A vécézés azért más, mert az nem szép, nem illatos, és vannak közegészségügyi veszélyei. Tehát szex közelebb áll az étkezéshez, vagy a tánchoz, mint a vécézéshez. A szexet folytatónak, de a szexet tapasztalónak is így (nem szégyen, de intim dolog) kell hozzáállni a „kilátszó szexhez”.

Visszatérve, de persze e a leggyakoribb kérdés: a párváltogatás gyakorisága mennyire elítélendő?

(Nagyon röviden: szerintem bizonyos helyzetekben bizonyos feltételek mellett nem erkölcstelen a szexuális partnerváltás.)

És még az ennél is fontosabb kérdés: milyen könnyen menjünk bele egy tartósnak induló, komoly szándékú, de hidegülő elromló kapcsolat felbontásában? De erről, majd később beszélek hosszabban.

Most itt a párváltás gyakoriságának témáját próbálom lezárni, összefoglalni.

Kezdjük a hablaty nélküli „optimális” gyakorlattal: Optimális esetben, átgondoltan óvatosan, de a fiatalkor éveinek (18-25 évek), - a feltérképezés, ismerkedés, éveinek kellene lenni. Optimális esetben az ismerkedés célja a tartós kapcsolat kialakítása. A tartósság fokát nem érdemes előre meghatározni, de azt igen, hogy tartós legyen. Minimum egy évre érdemes tervezni.

Szóval keresni kell, az igazít, ami azt is jelenti, hogy képet kapjunk az ellenkező nemről, a választékról, hogy gyakorlatban is, megismerjük a kapcsolat-típusokat.

Visszatérve, az első szexuális kapcsolatot érdemes a 7-10. randevú idejére tenni. Legalább az első két-három szexnek behatolás nélküli petting szexnek kellene lenni. Előbb azért nem érdemes szexuális kapcsolatot létesíteni, mert, a bármilyen alapvető összeférhetetlenségnek nem árt kiderülnie mielőtt, elkezdjük a testileg-lelkileg is komoly érzéseket, érzelmeket kiváltó szexuális kapcsolatot. Sokáig pedig azért nem érdemes várni, mert valóban fennállhat a szexuális összeférhetetlenség is, aminek ezért nem árt pár hét után, a tízedik randevú után kiderülnie.

A végeleges megállapodás előtt jó, ha legalább 5-8, szexuális vonatkozást tartalmazó legalább fél évig tartó kapcsolaton vagyunk túl.

Hozzáteszem optimális esetben, legfeljebb három éves komoly szexualitással összekötött kapcsolat után, még 32 éves kor előtt a pár elhatározza, hogy gyereket vállal, családot alapít.

A fentiek indoklása.

Ismétlem a vázolt optimális eset, de szinte minden eset más, rengeteg kivétel lehet. De azért nem árt egy elméleti alap kiindulás felállítása. Nekem ez a véleményem.

Nyilván a múlt álszemérmes, ostoba igazságtalan erkölcsét szokásait el kell felejteni. Pl. azt, hogy a fiatalok a párjukat nem maguk és nem a szerelem alapján választják ki. Továbbá azt, h. a lányoknak a házasságig szűznek kell maradni. Pl. azt, hogy sokszor már 15 éves éretlen lányoknak is férjhez kell menni. És persze azt is hogy nem lehet elválni.

Szóval az ilyen házasságokban általában rossz, inkább szenvedős semmint örömszerző szexuális kapcsolat jön létre. Mindkét félnek rossz, de a nőknek egy fokkal még rosszabb igazságtalanabb. Ugyanis régebben a fiatal férfi házasság előtt, sőt az idősebb is házasságban azért eljárhatott az örömlányokhoz. A nőt viszont nagyon szigorúan büntették, ha a hozzá nem illő férj mellett, helyett, máshol keresett boldogságot. Nyilván ezt az egészet el kell felejteni. Ugyanakkor azt teljesen felelőtlen, érzelem nélküli fűvel-fával való mindennapos, sokszor megalázó szexet is el kell ítélni amit manapság sok fiatal csinál.

Nyilván egyik út sem jó, harmadik út a jó, ami nem feltétlen a középút.

Először is fontos lenne, h. az egyén ismerje magát, ismerje a maga igényeit, a maga céljait és legalább azt szem előtt tartsa. Ugyanis bármilyen meglepő, sokszor az egyének olyan dolgokat művelnek, amit ők maguk se szeretnek, ami több szenvedést okoz nekik, mint örömöt.

A fiatalok is törekedjenek örömteli szexuális életet élni, de veszélyeket azért minimalizálják. Pl. védekezzenek, - jelenleg is a legjobb (legkevesebb mellékhatást okozó) védekezés a gumi óvszer, Ami nemcsak a váratlan terhességtől véd, de a nemi betegségtől is.

Természetesen fel kell mérni a szexuális illeszkedést, mielőtt tartós hőséget-fogadó kapcsolatba lépnek. Valamint kerüljék a feltehetően megalázó, illetve lelki szenvedést okozó helyzeteket. Tehát az alkalmi szex-partnereket is ki kell választani. Egyszerűbben, lehet váltogatni a szexuális partnereket, de átgondoltan, mértékkel, sok szempontot figyelembe tartva.

A prostitúció, ill. bevezetés az egyik alapproblémába.

A prostitúcióról már szó volt, de úgy látszik ez is alapkérdés, többször felvetődik. Igen mert a prostitúció is felveti az alapkérdést: a szex a közösülés a nemi tevékenység egy magasztos dolog, vagy testi szükséglet és élvezetes szórakozás?

Ebbe a kérdésbe állandóan beleütközünk, itt csak nagyon röviden: gyakran az is-is a válasz, - kevésbé gyakran, de nemritkán, képtelenek vagyunk válaszolni.

Képtelenek vagyunk válaszolni, dönteni, mert megoldhatatlan ellenmondásba keveredünk.

A prostitúció megint, egy sok szempontból elemezhető, értékelhető foglalkozás, viselkedés. De én csak két szempontból vizsgálom.

Az egyik, h. ez egy ősi mesterség (foglakozás), egy ősi szolgáltatás, amire van igény, mind a kiszolgáltak szempontjából, mind a szolgáltató szempontjából. Ez egy szórakoztató szolgáltatásnak (mint pl. táncosnők) is felfogható lenne, de azért van itt néhány bibi. Gyakran vetik fel, és erről már beszéltem a könyv első részében, hogy itt a nők, mármint a prostituáltak kihasználásról, megalázásáról van szó. A prostituáltak 90%-a, ha nem is repesve, de önként vállalja ezt a foglalkozást, és összességében vállalható, jó foglakozásnak tartja.

Jónak abban az értelemben, hogy szívesebben végzi, mint azokat a más állásokat ahová felvennék. Pl. egy prostituált a maga habitusával, szorgalmával, iskolai végzettségével elmehetne takarítónőnek. De a prostituáltak nagyobb része, kevésbé szívesen lenne takarítónő, mint örömlány. De azért valóban van egy prostituált réteg, 8% akit akaratán kívül kényszerítenek, többnyire lelki zsarolással, aki megalázva érezheti magát.

Mondjuk, racionálisan mondjuk azt, h. ez egy szükséges szolgáltatás, több előnye van, de a kényszerítési aspektus miatt, rossz pontot is érdemel.

Egy másik negatív szempont, hogy prostitúció és a bűnözés összefügg. Az alkohol, a kábítószer stb. is összefügg a bűnözéssel.

De ez megint egy negyed igazság, mert abból indul ki, hogyha az embereket betennénk egy steril környezetbe, egy olyan világba ahol nem lenne prostitúció, alkohol kábítószer, fegyver, stb., akkor megszűnne a bűnözés. Nem szűnne meg, mert a gonoszság, önzés, a törvények felrúgása (ami a rossz törvények miatt is lehet), ezek megmaradnának, és persze a bűnözés sem szűnne meg. Mivel a bűnözés belülről jön inkább a becsületes bensőre ható dolgokat (oktatás, jó törvények, stb.) kellene szorgalmazni.

De azért emiatt is (vonzza a bűnözőket) adjunk egy másik rossz pontot.

Közegészségügyi szempontból is rossz-pontot érdemel.

De ezért itt meg kell jegyezni, h e szolgáltatást is lehet magasabb és alacsonyabb színvonalon végezni.

Amiért viszont nem egy, de legalább három rosszpontot érdemel, (és ez a másik szempont), az hogy magának aszexuális életnek a magasztosságát, csodáját csorbítja. Méghozzá azzal, hogy tisztán üzleti tevékenységet csinál, egy magasztos dologból.

És itt jön a fontos megállapítás, amit már beígértem. Ki is emelem, mert fontosnak tartom.

A szexnek két aspektusa van a magasztos, fennkölt csodálatos szerelem, illetve annak leágazása, és van a testi-lelki szükséglet, örömszerzés funkció. De ez nem jelenti azt, h a szex, mint testi-lelki szükséglet örömszerzési funkció alpári csúnya megvetendő tevékenység lenne. Egyáltalán nem, - a szex, mint testi-lelki szükséglet, mit örömszerzés szintén magasztos csodálatos, csak másképpen, mint a szerelemhez kapcsolódó szex. Másképp, és talán egy fokkal kevésbé.

Tulajdonképpen a prostitúció nem az örömlányokat alázza meg, hanem az ügyfeleket is, és magát szexet is. Ezért érdemel további rosszpontokat, és ha az öt jó pontból levonjuk a hat-hét rossz pontot, akkor egy negatív dolog jön ki.

Esetleg azért lehetünk kevésbé szigorúbbak, mert sajnos az ember mindenből üzletet csinál. Korunkban a pénz, az érdek, az önzés, az anyagi haszon, na meg egyeseknél a hatalommánia teljesen megszállta megbetegítette az emberi pszichét.

A pornó, lényegében a prostitúcióhoz hasonlatos. A pornó színésznő, színész egyfajta prostituált. Ez is egyfajta szórakoztató szolgáltatás. Ez is azért érdemel rossz pontokat, mert degradálja, lealacsonyítja a magasztos csodálatos szexet.

Azonban öt jó pontot adtam a prostitúciónak és ennyit érdemel a pornó is. Nemcsak azért mert valós, hiánypótló szolgáltatás, hanem azért is mert mindkettőnek van oktató vonatkozása.

Ha az ember megfelelő módon néz, elemez színvonalas pornót akkor tanulhat belőle. A pornó tehát szűrve, válogatva, (nem mindennek bedőlve) „szakértői „szemmel nézve, hasznos is lehet.

És akkor térjünk vissza a fővonalra, a párválasztásra, amely ezekkel a leágazásokkal óriási témakör.

Mi a célja lényege a párkapcsolatnak.

Elsősorban a gyerek, gyerekek, utódok nemzése, és persze azok felnevelése, ez egy hatalmas és csodálatos cél, feladat.

Ezzel kapcsolatban, illetve e nélkül a család létrehozása, illetve egyfajta élet és gazdasági (munkamegosztási) egység kialakítása.

És nem utolsó sorban testi-lelki társ kulturális szórakoztató partner megtalálása.

Na és a szex? Ha igazi komoly teljes párkapcsolatról van szó, akkor a jó szex egy nagyon fontos feltétel. Talán nem elengedhetetlen, de nagyon fontos. Vannak olyan párkapcsolatok, melyek kifejezetten a szexre épülnek. Valamint vannak, amelyekben szinte nincs is szex, szóval sok vari van. De azt kijelenthetjük egy átlagos gyereknevelő párkapcsolatban, vagyis a párkapcsolatok döntő többségében a jó szex ott van az első két feltételben, ami: megértés-barátság, és jó szex.

Na és a szerelem?

A szerelem, mivel kialakulása nem nagyon irányítható, egy különleges állapot, ill. feltétel. Ha létrejön, akkor kialakíthat párokat, tehát inkább okozó, mint feltétel. De más történéseket is okozhat, pl. egy kapcsolat elromlását. Feltehetjük a kérdéseket: Jó vagy rossz a szerelem? Törekedjünk a szerelemre, vagy inkább ne?

Azért rosszak a kérdések, mert a szerelem az igazi általában csak úgy jön, és mint érzelem, erősen befolyásol, szóval tervezhetetlen és nehezen uralható dologról van szó.

Vannak egyoldalú szerelmek, de én ezt sem tudom a teljes szerelemnek nevezni. Nyilván annak, aki egyoldalúan szerelemes, az induláskor és egyfolytában csalódik, az nagy érzelmi hullámzást él át, - szóval, ha a másik fél hideg marad, akkor nem beszélhetünk teljes szerelemről.

Ha nem is egyforma a szerelem hőfoka a felekben, de azért egy közepes szintű érzelemnek mindkét félbe meg kell lenni.

Vagyis akkor beszélhetünk szerelemről (teljes szerelemről), ha mindkét félben elég erős, bizonyos hőfokot elérő szerelmi érzelmek keletkeznek és jó szex is létrejön.

A szerelem lényege - szerintem.

Igaz barátság egy kiváló szexuális kapcsolattal, plusz fokozott érzelem, de nézzük részletesebben. A fenti megállapítás egyfajta ideális szerelmet vázol, de sokféle szerelem van. Ez a plusz fokozott érzelem sok mindenbe bekavarhat.

Nyilván csak hiányosan tudom felvázolni, hogy is adhatnék teljes képet egy olyan dologról, melyről versek, dalok, könyvek, filmek, stb. milliói szólnak és még így sincs teljesen feltárva.

Sokféle szerelem van, erre még visszatérek.

De azt már most kijelentem, hogy teljes szerelem nincs jó szex nélkül. Ugyanis vannak amolyan plátói, lelki társ „szerelmek”, ill. rajongói imádatok, én ezeket nem nevezném teljes szerelemnek.

A szerelem másik lényeges eleme, az erős érzelem érzéshullámzás.

Pontosabban van a kivirágzó szakasz, az egy örömérzés, beteljesülő vágy, érzés, (büszkeség és megnyugvás).

Én idesorolnám a fokozott szexuális vágyat is, mint érzést.

Azután kezdődik a megtartó szakasz, itt már az örömérzés gyakran átmegy aggódásba, féltésbe (félelembe), és nem ritkán féltékenységbe. A féltékenység (félelem, düh és bánat) egy nagyon erős érzelem, amely létrejöhet szerelem nélkül is, de a szerelemmel általában összekapcsolódik, és így egy nagyon erős szenvedély alakul ki. Ezek is érzelmek. Illetve rosszabb esetben jön a harmadik szakasz itt is két vari van: a lassú kihűlés, a szerelem elmúlása, illetve jó esetben szeretetté való átalakulása. Valamint gyakori a szerelmi csalódás (bánat, düh), ez szintén erős érzelem.

És újra említem a féltékenységet, mely szerelem nélkül is szenvedélyes érzelem, ha a szerelemhez kapcsolódik duplán az.

A szerelem lényege az erős (szenvedélyes) érzelem, de ez micsoda?

Az érzelem egy olyan idegi, ill. hormonális testi folyamat, amit aztán mégis lelki folyamatnak, ill. lelki jelenségnek nevezünk. Lelki jelenség mert magát az idegi és hormonális változásokat, máshol érezzük, pl. a szívünk, mellkasunk táján, valamint van egy gondolati aspektusa is, és egy motivációs aspektusa, a kiváltó dolgon kívül nem tudunk másra gondolni, és erős cselekvései motivációt érzünk. Az érzés érzelem fokozatosan is kialakulhat, de jöhet spontán, random a külső körülmények hatására, vagy, és, kötődhet lelki tulajdonsághoz.

Az erős érzelem, amelyet a gondolatainkkal (gondolati akartunkkal) csak részben tudunk befolyásolni, sőt inkább az befolyásolja gondolataikat, akartunkat. Az érzés érzelem és a gondolat mindig együtt jelenik meg, (kölcsönhatásban van) de nem mindegy melyik a domináns. Erős érzelemnél az érzelem a domináns, az irányító.

Erős érzelemnél csak egy gyenge körbeforgó gondolat van, a vágy, a szerelem, a düh, a félelem, stb. irányít. Gyenge érzelménél a gondolat legyőzi az érzelmet és az irányít.

Az viszont egyértelmű hogy szerelemhez kapcsolódó gondolatok központjában egy ember, a szerelmünk alanya áll, vagyis a világ központjába a szerelemünk és vele kapcsolatos dolgok kerülnek, a világ többi része elhalványul, lényegtelenné válik.

Mámoros, szeszélyes, beszűkült lesz a gondolkodásunk.

Kijelenthetjük a szerelem kissé vakká tesz.

Rövid kitérés az érzésekre, érzelmekre.

Vegyünk két nyilvánvaló érzést, érzelmet. Az egyik legyen egy testi fájdalom, a másik legyen egy lelki fájdalom, mondjuk bánat. A testi érzést inkább érzésnek nevezzük, a lelki érzést inkább érzelemnek. De az érzelemnek pl. a bánatnak is vannak testi tünetei: mellkasi nyomás, nehézlégzés, erőtlenség, gyenge izomtónus, legörbülő száj, gyomorbántalmak, stb. Természetesen más érzelemnek más testi tünetei vannak. Örömérzésnél (szerelem, siker, nyugalom, stb.) a test is jól érzi magát, lelki fájdalomnál (bánat, félelem, düh, szégyen, csalódás, féltékenység, stb.) a test is rosszul érzi magát.

Az érzelemnek van egy gondolati része, kapcsolódása, de erről már beszéltem.

Valamint érzésnek, érzelemnek van egy rejtélyes aspektusa, -

azt tudjuk, hogy az idegrendszer és a hormonális rendszer alakítja. Nemcsak az a baj, hogy ezekről keveset tudva, sokszor rosszul sül el, ha az érzelmeket piszkálgatjuk. Az is rejtély, h. miért nem tudunk érzést, érzelmet, akár egy egyszerű fájdalmat, robotba, számítógépbe, előállítani. Nekem erről van egy elméletem, amit itt nem fogok kifejteni, csak annyit, h. az érzés érzelem hullámai a testen kívülről jönnek, és szerintem összefüggésben vannak, az un. lélekkel.

A szerelemhez kapcsolódó érzelmek (szerelmi mámor, szexuális vágy, szerelmi féltés, féltékenység, majd szerelmi csalódás, elhidegülés) olyan erős érzelmi folyamatok, melyek jobb esetben csak kicsit, rosszabb esetben erősen befolyásolják a racionális optimális döntést.

Azt mindenképpen tudni kell, figyelembe kell venni, hogy a szerelem fokozott érzékenységgel jár, mely fokozott érzékenység, nemcsak boldogságot tud generálni, de rengeteg bajt, problémát, tévedést is okozhat.

Kitérés az érzelembefolyásolt társadalmi intelligenciára.

Bár szorosan nem tartozik a témába, de azért összekapcsolható azzal. És én össze is kapcsolom, be is hozom, mert ez megint az egyik általam fontosnak tartott téma.

Abból indulok ki, hogy a jó, arányos, harmonikus érzelmek, összefonódva a jó gondolatokkal alakították ki az értelmes embert, ez az értelmesedés, a fejlődés, a boldogság motorja. Viszont a rossz, hektikus szeszélyes érzelmek összekapcsolódva, rossz gondolatokkal a harc, a hanyatlás, a szenvedés motorja.

A társadalmi politikai intelligencia többek között azért alacsony, gyenge, rossz, mert ez nagyon sok érzelmet vált ki az emberekből, és ezek az érzelmek jelentős arányban hektikusak szeszélyesek, rosszak, melyek rossz gondolatokhoz vezetnek. Persze itt sokan megjegyzik: de hát éppen a társadalmi, politikai közönyösség, közömbösség, felületesség a legnagyobb probléma. Igen, ha nem is a legnagyobb, de ott van a nagyok között. De bármennyire is furán hangzik, a politikai, társadalmi közönyösséget, közömbösséget, felületességet is rossz érzelmek és rossz gondolatok okozzák. Elsősorban az önzés.

A kapcsolódás pedig nagyon egyszerű: a hektikus, szeszélyes önző érzelmek általában rossz gondolatokat szülnek, a szerelem a párkapcsolat területén is, ezért kerülni, kontrollálni kellene ezeket.

A „szerelem és a féltékenység” érzésére később a harmadik fejezetben még visszatérek, amikor a hosszabb ideig, évekig tartó kapcsolatok problémáiról lesz szó.

A szerelem, mint szexuális vonzódás (működik a kémia), valamint az ebből következő csapdahelyzetek.

Kétségkívül van egy számomra rejtélyes „biológiai” vonzódás, ami azt jelenti, hogy egyes partnerek kevesebb izgalmat, vágyat váltanak ki, más partnerek többet. Az egyik partnerrel csikorogva, furán akadozva idegenül megy a szex, a másikkal olajozottan természetesen. Ezt nevezik „működik a kémia” vagy „nem működik a kémia” nyilván a szakemberek meg tudják mondani ezen összeillés kémiai biológiai, orvosi okait, én nem tudom. De az kijelenthető, h. gyakorlatilag van ilyen. Jobb azonban, ha három kategóriát állítunk fel. Erős a természetes szex-vonzalom, közepes a természetes szex-vonzalom, gyenge a természetes szex- vonzalom.

Ha gyenge a természetes szex-vonzalom, és normál szexualitással párosuló kapcsolatot akarunk, akkor minél előbb szakítanunk kell. Fogasabb kérdés, mi legyen, ha közepes vagy erős.

A közepes szex-vonzalom is kérdéseket vet fel, de erre még visszatérek.

De az is probléma, hogyha erős, az rendszerint a szerelem érzelmét is felkelti, vagyis szerelmesek leszünk. A másik probléma, h. önmagában a szex-vonzalom, nem elég, a jó tartós kapcsolathoz, ha a többi feltétel hiányzik. Viszont a szerelem elkábít, magával ránt. Ráadásul ezeknél a kapcsolatoknál, az átlagosnál gyakrabban jelentkezhet a túlzott féltékenység illetve annak romboló hatása. Tehát a szerelem és vakságunk csillapodásával kiderülhet a másik fél csúnyább oldala, - vagy, és jelentkezhet valamelyik fél részéről a túlzott féltékenység.

De talán az is egy szempont, h. minél magasabbra mászik valaki szerelem és boldogság fáján, annál nagyobbat zuhanhat.

Persze ez sem lenne okos, jogos, ha bárkit is lebeszélnék az igazi a tökéletes megkereséséről.

Én csak azt tudom mondani, nagyon észnél kell lenni, de tudom, h. ez egy elcsépelt semmitmondó tanács.

Gyakoribb a közepes a szex-vonzódás. Az első kérdés: ilyenkor tovább keressünk, hátha megtaláljuk az igazit? Talán megtaláljuk, azt akivel kiválóan működik a kémia, de az még nem biztos h. más szempontból is az igazit leljük meg. Viszont beleeshetünk a vak szerelem csapdájába. Mondjuk ki őszintén; matematikailag igen kevés ez esélye annak, hogy azt az igazit találjuk meg, aki minden szempontból igazi. És ha az szex-vonzódásunk közepes, de amúgy minden rendben van, akkor abban is bízhatunk, h. a kölcsönös szex műveltséggel kölcsönös tanulással, alkalmazkodással egy színvonalas szerelmi életet tudunk kialakítani. Tehát az én személyes véleményem, ha tartós kapcsolatot akarunk, és már keresgéltünk, van összehasonlítási alapunk, és találunk egy olyan partnert, akivel legalább közepesen működik a kémia, egyébként (sok szempont szerint) pedig összeillünk, akkor nem érdemes tovább keresgélni.

De persze lehetséges, h. eleve más típusú kapcsolatot akarunk létrehozni. Pl. egy nyitott kapcsolatot, amely nem feltétlen tart sokáig.

Vagy és itt jöhet a másik véglet, egy olyan kapcsolatot melybe a szex az erotika nem szempont, pl. kifejezetten gyereknevelés a célja. Vagy elsősorban gazdasági kapcsolat, másodsorban gyereknevelési kapcsolat, harmadsorban kulturális kapcsolat, és a szex csak ezután jön, mint mellékes szempont.

Ha belegondolunk régebben nem voltak ritkák az ilyen kapcsolatok pl. a nemesek, urak, gazdagok is e szempontok szerint házasodtak. És jelenleg is, ha nem is gyakran, de előfordulhat ilyen kapcsolat, illetve ilyenre való törekvés.

Nyilván ha a mindkét fél részéről alaposan átgondolt és kölcsönös akaratra épül, akkor mindenféle kapcsolat létjogosult, ami nem ütközik a törvénybe. De azért az érzelmi csapdahelyzetre oda kell figyelni. Regényekből akárhonnan sok olyan sztorit ismerhetünk, amelyben egy ilyen megszerkesztett házasság az érzelmek miatt, vagy azok hiánya miatt befuccsolt.

Következő rész az oldlak (menű) címekből érhető el.

Új oldalak linkjei:

Kivaghyi írások

https://sites.google.com/view/kivaghy-irasok/kivaghy-%C3%ADr%C3%A1sok

Történelmi fejlődés

https://sites.google.com/view/tortenelem-kivaghy/bevezet%C5%91-gondolatok-kapcsolatok-linkek

https://sites.google.com/view/tortenelem-kivaghy/teljes-tanulm%C3%A1ny-a-mell%C3%A9kletben

Brueghel társadalma

https://sites.google.com/view/tortenelem-kivaghy/brueghel-t%C3%A1rsadalma

gondolkozzunk

https://sites.google.com/view/gondolkozzunk-vakitfed/home

https://sites.google.com/view/gondolkozzunk-vakitfed/nagyon-uj-oldal