borzalmas hivatal

Elképesztő, de nem csodálatos világ, amiben élünk

 

Barangolás az utópiák országaiban.

Folytasásos könyv.

4. rész 

Kivaghy további elmélkedései

 

Kivaghy:

Alapvetően két szemszögből lehet nézni a jövőt, legalábbis ha komolyan nézzük:

A jelen tendencia rossz irány, ha ez folytatódik, akkor valamilyen vészes jövő alakul ki, - az író  ezt a fikciót írja le. Ez a negatív jövőkép. Pl. Orwell 1984 c. könyve. Eme írásokat, ahogy már mondtam, disztópiának is nevezhetjük. Tulajdonképpen ezek is a jelen társadalom kritikái, mert egyrészt sok tekintetben hasonlítanak a jelen társadalmához, illetve, a jelen társadalmának fejlődési tendenciája a leírt negatív irányba halad.  

A másik nagy kategória a pozitív jövőkép, a jelenleginél pozitívabb társadalom, Pl. Morus Utópiája. Természetesen ezek is a jelen társadalom kritikái, hiszen megmutatják hogyan kellett volna, illetve hogyan kellene társadalmat szervezni, építeni.  

Tulajdonképpen lenne, van is egyfajta köztes jövőkép is, de ennek leírása megértése már meglehetősen bonyolult.

 

Az irodalomtörténet során meglehetősen sok remek utópia jött létre.

 

A wikipédia listájához én még hozzátenném. H. G. Wels néhány művét.

És szerintem  Karinthy Ferenc: Epepe c. könyve is remek, belefér a listába.

Pl. itt Vernének csak egy könyve lett kiemelve, de Verne legtöbb könyve utópisztikus hangvételű, h mást ne említsek, pl.: Némó kapitány.

És nem hagynám ki a felsorolásból Robin Cook könyveit sem, bár itt is az utópia határán mozgó könyvekről van szó.

És még sok remek könyv beleférne ebbe a listába.

Az utópiák fejlődési (alakulási) tendenciájáról még szó lesz.

 

Ugyanakkor, ahogy már említettem; gyakran a sci-fi és az utópia átfedésbe kerül, éppen azért mert elég vékony és amorf a két műfaj közötti határvonal. Nehéz megmondani, h. bizonyos könyvek, filmek, a sci-fi, (tudományos-fantasztikus irodalom), vagy az utópia, vagy mindkét kategóriába sorolhatók.

Három kultikus népszerű, egyben az utópia határán mozgó sci-fi filmet, ill. könyvet, filmet említenék példázva a legfőbb témákat.

Star Wars  (csillagok háborúja). Megjelenik benne a társadalmi jövőkép, úgy, mint a diktatúra-demokrácia harca, ill. a rosszak-jók harca.  A történelemnek is ez a fő vonulata, tehát egy szinte örök problémáról van szó, legalábbis ha egyszerűsítve nézzük a világot. És természetesen ez az egyik fő témája a sci-fiknek, utópiáknak is. Amiért mégis hezitálok a Star Wars esetében;  a téma leegyszerűsítve is kissé bugyután jelenik meg. Technikailag abszolút rendben van a film, nem erre gondolok. Arra gondolok, h. a társadalmi problémák rétegei, összetettsége nem jelenik meg.

A másik:  „A majmok bolygója”. Szintén egy fő témát jelenít meg: az ember tönkreteszi a földet, és mi lesz azután. Tulajdonképpen itt már megjelenik a cseles, korunk társadalomkritikája: a majmok társadalmán keresztül kritizálja az emberi társadalmat, ugyanis a kettő lényegében hasonlít egymásra.

Néha maga a tönkretétel a téma. Néhány tönkretétel:

Klímakatasztrófa, más természeti katasztrófa, világháború, idegenek, ill. gépek, robotok támadása. Másik nagy vonulat: az  emberi diktatúra, ill. az emberi jellem,  társadalom, kultúra elcsökevényesedése. Ezek persze disztópiák, de azért sajnos nem egészen alaptalanok. Kivéve a gépek, robotok  önállósodás utáni támadását, ez bizonyíthatóan lehetetlen. De erre még visszatérek.

A jobb könyvek, filmek azért a katasztrófa utáni világot is bemutatják.   Persze az emberi világmindenség-hódításról vannak pozitív utópiák is, de ezek inkább sci-fi kategóriájába tartoznak.

Ha már itt tartunk, a különbségtétel miatt említenék egy olyan filmet is amelyik csak sci-fi és egyáltalán nincs benne utópia: „Nyolcadik utas a halál”.  A legtöbb sci-fiben nem jelenik meg, alig jelenik meg a társadalmi vonatkozás. Ezek nem utópiák.

Alaptéma még a földönkívüliek megjelenése döntően, ártó leigázó szándékkal. Ez is érdekes: a készítők és az olvasók, nézők is miért igénylik ennyire a pusztítást, a harcot, a borzalmakat. És miért ennyire pesszimisták? Még akkor is ha rendszerint megjelenik az egyéni hős megmentő (a társadalom szinte mindig csődöt mond), aki megmenti a világot. Azon kívül, h. szinte már unalmas sablon szerint készülnek a disztópiak, felmerül a kérdés: miért nincs olyan utópia, mely a földönkívüliek pozitív eredményű látogatásáról szólna? Egyáltalán a pozitív jövőkép miért ilyen ritka korunkban? 

Valamint az is felmerül: a társadalom a rendszer miért mond csődöt szinte mindig? Nem jó a kérdés, mert ennek oka egyértelmű: a jelenlegi rossz helyzet kivetítése. Inkább az a jó kérdés: miért nincsenek manapság pozitív társadalmat, rendszert, pozitív rendszerszervezést bemutató alkotások?  Ahhoz hasonlók, mint az első eredeti Morus utópiái. Miért nincsenek a kiutat kereső alkotások?

Ezek a föld-leigázó, ill. katasztrófa-alkotások kérdésesen utópiák, mert a társadalmi vonatkozásuk igen kevés: ha megjelenik egy komolyabb probléma, katasztrófa, akkor, a jelenlegi rendszer (társadalom)  azt képtelen megoldani, kvázi összeomlik  és csak az egyéni hősökben bízhatunk.  Ez sematikus és kevés. Sematikus és kevés, mert csak annyit mutat be, h. a társadalom, a rendszer összeomlik, de az összeomlás okairól hallgat.

Meg kell még említeni az időutazást, ill. csillagközi utazást, mint jellemző témát. A legtöbbje inkább kalandregény, film, tehát sci-fi, nem utópia. Nagyon kevés elmélkedik ki közülük, nagyon kevés sorolható be az utópiák értékesebb kategóriájába. 

Visszatérek a határon levő utópiákra, amelyek még besorolhatók az utópiák becses kategóriájába.

Ide sorolnám: Asimov robotikáról szóló könyveit.

Tulajdonképpen az „Alapítvány” könyveit is említhetném, sőt azokat inkább. Azért emelem ki inkább a robotika témájú írást, mert ez is az egyik fő témája a sci-fiknek, utópiáknak.  A tudomány, technika fejlődése a jövőben, és ennek hatása a társadalomra – ez egy általános gyakori téma. Már említettem, h ez egy kényes téma, mivel szerintem, és ez  bizonyítható is, képtelenség a gyakori felvetés, - miszerint a robotokban egyszer csak akarat, ill. érzelmek (lélek), keletkeznek, és szinte szükségszerűen fellázadnak.  Ez nagyon egyszerűen azért képtelenség, mert tudományosan kimutatható: érzést, érzelmet, akaratot annak még a csiráját sem sikerült élettelen dologból kicsiholni.

Ellenben néhány robotika témájú könyv, film, mégis reális jövőbeli problémákat vet fel. Asimov általában a lélek nélküli, de meghibásodott robotok problémájáról ír. Illetve a rossz célra felhasznált robotokról. Ez már lehetséges. Tehát a gépek, robotok támadása amiatt nem következhet be, h. saját akaratuk keletkezik, de meghibásodás, vagy gonosz emberek, gonosz programja miatt bekövetkezhet.

Ugyanakkor meg kell jegyezni: az élet rendkívül sokféle alakban, módon jelenhet meg. Ezeket a megjelenéseket én nem tartom lehetetlennek. De azok élőlények, és itt megint el kell gondolkodni; melyek az élet valódi feltételei?

A mátrix filmekben sem lélekkel érzelmekkel rendelkező virtuális lények (ügynökök), ill. gépemberek szerepelnek. Azt teszik, amit a programozó beléjük helyez, sőt a film inkább arról szól, hogy a valóságos emberek lelkét, érzelmét is el lehet venni. Az is igaz, h. ebben a filmben a programozók is akarattal rendelkező gépek, tehát ez a sztori valószínűtlen része.

Ezzel együtt a Mátrix filmeket egyedül a filmek közül én az utópiák kategóriájába sorolom, később még írok róluk.

Ugyanakkor érdekes témának tartom az eltérő kultúrák találkozását, esetleges harcát, e helyzetből eredő konfliktusokat.

Viszont ez a téma még önmagában nem jelent utópiát.   

 

A következőkben más szempontok szerint csoportosítok.

Vannak, írók, és olvasók, akik vonzódnak az utópiákhoz. valószínűleg azért, mert ráébredtek ez a műfaj képes a társadalomismeret tudományát a legtömörebben és leginkább szórakoztatóan prezentálni.

Persze nemcsak az utópiák szólnak a társadalomról, sőt a jó könyvek szinte mindegyike.

De az utópiák a jövő szempontjából beszélnek a lehetséges jövőről, a jelenről a jelenben rejtőző tendenciáról. Nagyon sok utópia-jóslat megvalósult. Általában úgy valósulnak meg h. a leírthoz hasonló problémakör valóban felszínre kerül, sokszor megoldatlan közéleti problémává válik. De vannak olyan fikciók események, technológiák, egyebek melyek szinte egy-az egyben létrejöttek.

 

Szinte minden utópisztikus írásban megjelenik: hogyan lehet a népet, lakosságot engedelmességre bírni, szófogadó tömeggé tenni. Nyilván azért ez az egyik, vagy talán legfőbb téma, mert a valóságos történelemnek is ez az egyik fő témája, alap problémája.

Az uralkodó osztály talán legfőbb célja, tevékenysége, mindig is, a nép, a lakosság engedelmessé tétele volt. Ami részben logikus.

Aki állt már akár egy kisebb csoport élén, vagy csak szülő, az tudja a leggyakoribb probléma a vezető akaratának érvényestése, lehetőleg úgy, h. azért a tisztelet és az önkéntesség is megmaradjon. Ráadásul egy magasabb rangú sok embert irányító vezetőnek, netán egy ország-vezetőnek nehezebb dolga van, - ráadásul ezen vezetők általában nem éppen a szelídségük, hanem inkább a hatalomvágyuk miatt kerültek pozícióba.

Tehát érthető, h. a történelem és az utópia fő témája: hogyan lehet a népet, az embereket engedelmes tömeggé változtatni. Hogyan lehet békés engedelmes társadalmat kialakítani. Vagy, ahogy ezt az uralkodó osztály mondja: hogyan  lehet a társadalmi stabilitást fenntartani.

Nyilván ezek általában disztópiak, de nem mindig. Azt is látni kell, h. e disztópiak lényegében a különböző diktatórikus társadalmakkal, rendszerekkel foglalkoznak. Milyen fajta diktatúrák lehetségesek? Milyen módszerekkel lehet egy diktatúrát fenntartani?

Ezek fontos, és aktuális kérdések, mivel korunkban sem (talán sohasem) szűnik meg a diktatúra-építés veszélye.

Sok módszer van, és az utópiák, ill. disztópiak sokszínű világa nagyjából be is mutatja a sokféle módszert.

Sokféle módszer, de talán így lehet kategorizálni őket:

1. Kezdjük a direkt diktatúrákkal, erős rendőrség, igazságszolgáltatás nélküli börtön, kínzás, stb. Illetve, az emberekbe belenevelik a fegyelmet, az engedelmességet.

Elsősorban direkt megfélemlítéssel (ha lázadsz, rosszat teszel akkor börtön, stb.). Másodsorban, katonás társadalommal.

Harmadsorban a besúgó, megfigyelő rendszerek kialakításával.

Valóságosan is voltak vannak ilyen rendszerek, szóval nem kell fantázia az elképzelésükhöz. Ezekben is megjelenik a verbális, kommunikációs agymosás, propaganda, de csak, mint kiegészítés.

 

2. A verbális propagandára, a manipulációra épülő népfegyelmezés. 

Nem vitás ez a hatékonyabb megoldás, hiszen a direkt diktatúrákban azért mindig ott lappang a lázadás lehetősége. A hatékony manipuláció lényege, h. a polgár szinte önként, legyen fegyelmezett. Semmiképpen se érezze, h a vezetése kényszeríti, mert az feldühítheti, lázadásra bírhatja. 

2a. Néhány alapvető manipulációs szisztéma

Bizonyos nézetek frázisok ismételgetése, agyakba sulykolása. 

A manipuláció tudományra itt és most nem szeretnék részletesen kitérni.

De azért egy-két al kategória:

2b. Vannak a tisztelni való dolgok, ezzel kapcsolatban az sulykolják.: tiszteld, sőt imádd.

Vannak a gyűlölni való dolgok: ezeket utálni, gyűlölni kell.  

Sőt vannak a jelentéktelen elfelejteni való dolgok, melyeket leginkább elhallgatnak.

Az engedelmes nép, fenti módón való kialakításának lényege: hogy a nép kritizálhat, de ezt manipuláltan (nem tudatosan) teszi, az uralkodók által kijelölt dolgokat dicséri, ill. kritizálja.  Amennyiben az ilyen manipuláció sikeres, a nép legalábbis a butább része azt hiszi, h. a tisztelt vezetői, a szabadság szellemében irányítják a társadalmat. Tehát kétszeres átverésről van szó.  Irányítva és egyben elégedetté van téve a nép.

2c.   Valójában a vezetés által kialakított közhangulatok vezérlik az embereket, súlyosabb esetben ezek a közhangulatok eljutnak a háborúig, polgárháborúig.  Közhangulatok, melyek a vezetésnek kedvesek: elégedettesség. Düh, de nem a saját vezetésre, más valakikre. Vagyis az ellenségkép, sokrétű manipulációjáról van szó.

Félelem, általában a félelembe tartott nép eléggé engedelmes.

Félhet a saját vezetés retorziójától, Félhet, pl. betegségtől-katasztrófától, válságtól.  Félhet idegen erők támadásától. Félhet a saját országában levő élő negatív csoportoktól-erőktől.

2d.. Egy másik módszer-csoport,  h. a népnek ne legyen ideje, kedve, vagy éppen elég esze az érdemi kritika kigondolásához pláne a terjesztéséhez. Napjainkban is láthatjuk a rengeteg közömbös érdektelen embert, akik e módszercsoport miatt válnak érdektelenné,  fásulttá. ( Másik része pedig a változatlanság ill., változtatatlanság érzése miatt alakul ki. Persze azért a nép sem hibátlan, sőt……)

Ezt én úgy hívom népbutító rendszer. Meglehetősen sokrétű, legfontosabb szegmense a nagyon alacsony színvonalú társadalomtudomány-oktatás. Aztán a gondolkodásmentes agymosó jellegű szórakoztatás, amelyet csak gúnyból lehet kultúrának nevezni. Az ilyen kultúra inkább butit mintsem okosít.

Általában a hazugság csalás terjesztése, elfogadása szintén külön módszernek vehető.

2e. A harmadik fontos rész, módszer-csoport, az állampolgárok idejének lefoglalása áltevékenységekkel,  pl. vásárlással, bürokráciával, egyebekkel.

Én ezt bedaráló mechanizmusnak nevezem.

2f. Vannak, lehetnek egyéb különleges eszközök módszerek is. Pl. sugárzások gyógyszerek, drogok, oltások. Vagy virtuális világ, látszat világ, mű világ kialakítása. Vagy éppen különböző függőségek kialakítása.     

Sajnos mindezek a valóságban is léteznek nemcsak az utópiákban.

A későbbiek során, a könyvek elemzése közben sokszínű érdekes módszer megoldás jelenik meg.

Na de nézzük a probléma másik oldalát: miért manipulálható viszonylag könnyen az ember?

„Viszonylag könnyen”, vagyis elismerve a manipulálók rendkívül ötletgazdag „magas szintű” tevékenységét, - azért van az emberekben egyfajta fogékonyság hiszékenység a manipulációra.

Nyilván ennek is több oka van, de amely ok a legerősebbnek tűnik, az a: csatlakozás a fősodorhoz.  Ez talán az ősi falkaszellemből ered, abból h. az egyén a falkával (közösség, társadalom) együtt halad. Egyrészt érdekből, a falkával együtt jobban boldogul mint egymaga. Másrészt az érzelmei, ösztönei is a falka- irányába vezérlik. Ebből elég sok minden ered. Voltaire: Candide, c. könyvében Panglos mester állandóan azt bizonygatja: h a jelen világ egy jó világ, sőt a lehető világok lehető legjobbika – miközben háború, szenvedés rablóbandák borzalmak pusztítanak az országban. Ez a felfogás: „vannak ugyan hibák, de alapvetően azért ez egy szervezett jó társadalom (a falka alapvetően jó irányba halad)” végigkíséri az emberi gondolkodást.

Ez a felfogás kétségtelenül a manipulációnak jó meleg fészket készít.

 

Akkor forduljunk rá a főtémára: a „legjobb utópiák” dicsérete, bemutatása, elemzése.

De a jó könyvek közül, szerintem a legjobbak, vagyis

Újra felsorolnám a kedvenc „utópisztikus” könyveim:

Viszont megjegyzem: nagyon sok kedvencem van a felsoroltakon kívül, köztük olyanok is, amelyek már-már utópiának is tekinthetők, de mégsem lépnek be a társadalmi jövőről való elmélkedés kategóriájába.

Vagy nagyon a technikára koncentrálnak, vagy nagyon beragadnak a jelen társadalmába, vagy nagyon egyéni történet jellegűek, vagy nagyon meseszerűek.

Szóval remek írások, csak kiesnek ebből a kategóriából.

 

T. Morus: Utópia (1516)

Swift: Gulliver utazásai (1726)

H. G. Wells: A vakok országa (1904)

Huxley: Szép új világ (1931)

Orwell: 1984 (1948)

És egy fim is belefér: A Mátrix (2000)

 

És akkor jöjjenek a magyar írók zseniális művei:

 

Karinthy Frigyes két legjelentősebb „Gulliver” könyve:

Utazás Faremidóba (1916)  -  valamint:  Capillária (1921)

Szathmáry Sándor: Kazohinia (1941)

 

A felsorolt könyvek elemzését kezdjük, azaz folytassuk a Gulliver könyvekkel.

Akkor talán átadnám, nem is „nám”, átadom a szót J. Swift ivótársnak. Talán nem sértődnek meg a jelenlevők ha írótársaknak nevezem őket. de ha meg is sértődnek akkor sem lesz az én szégyenem, azon okból kifolyólag h több okból erről senki nem fog tudni. A leginkább ok: hogy senki sem olvassa eme írást.

 

J. Swift:

A Gulliver könyvek az utópia, a sci-fi, és a mese ötvözetei.

1720-s években írtam a Gulliver könyveket, ez szintén egy roppant érdekes kor volt, a felvilágosodás kora. Másfelől, a korai, vagyis a klasszikus kapitalizmus kora. A jelenleg is tartó, képviseleti, parlamenti, alkotmányos monarchikus „demokrácia” kialakulásnak kora. A technikai ipari forradalom kezdete. Sőt kitágítva a kort, az emberi jogok kialakulásnak kora.



Kivaghy utópiái

Társadalmi elmélkedések népszerűen

https://sites.google.com/view/utopia-tarsadalom-kivaghy/11-r%C3%A9sz-m%C3%A1trix-kivaghy-ut%C3%B3pi%C3%A1k-befejez%C3%A9s



 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 9
Tegnapi: 27
Heti: 38
Havi: 67
Össz.: 6 309

Látogatottság növelés
Oldal: Barangolás az utópiák országaiban 4
borzalmas hivatal - © 2008 - 2024 - borzalmas-hivatalok.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »