borzalmas hivatal

Elképesztő, de nem csodálatos világ, amiben élünk

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

Nő-Férfi társadalom 1

Nők, férfiak, nemi élet - Kivaghy

Agyontaglalt, „elcsépelt” téma, de mégis, én (Kivaghy), tényező-kiválasztásommal, arányválasztásommal, egy más, új szemléletű téma-feldolgozást, egy jó kis összegzést produkálok. Legalábbis ebben reménykedem.

Sőt egyszer talán: „ha erről gondolkodsz, feltétlen olvasd el Kivaghy: Nő és férfi c írását”- ajánlásokat százával lehet hallani.

Egyéniségemnél egyéni észjárásomból következően az elcsépelt témákat is újszerűen, új szempontok szerint elemzem, - eddig elsikkadt, de fontos részletekre világítok rá.

Szóval írogatok-írogatok, a magam kedvére. Ill. reménykedem, h. most is néhányan, tízen-húszan elolvassák, - a jövőben pedig még többen, akár százan is. De leginkább abban reménykedem, hogy sikerül a téma lényeges részeit olvashatóan megírni.

Nyilvánvalóan a párkapcsolat (beleértve, az ismerkedés a kialakítás nehézségeit) alapvető problémái, az általános erkölcsi válságból, ill. a társadalmi rendszerből erednek, de ezt a szerteágazó hatalmas problémakört eme írásban nem tudom nem is akarom elemezni.

Csak néhány általam fontosnak tartott gondolat.

Talán a jellemző bizonytalanság, céltalanság, ami leginkább gátolja a tartós párkapcsolat, a tudatos családalapítás kialakítását.

Nem látják a fiatalok, azt a stabil jövőt, amelyben biztosan érdemes családot alapítani, stabil családi egzisztenciát felépíteni, gyereket, gyerekeket nevelni.

Ez a bizonytalanság kétoldalú, egyfelől valóban a társadalmi környezet (a rendszer) hibájából ered ez a bizonytalanság. Másfelől viszont a kényelmes életre „nevelt” fiatalokban, legalábbis jelentős részükben a kelleténél kevesebb az önzetlenségre, az áldozat-vállalásra, a küzdelemre való késztetés. Itt előjön az emberi fejlődés alapvető csapdája, az „elkényeztetési aspektus” csapdahelyzete. Ennek a lényege, hogy a fejlődés egyik célja a kényelmes, kellemes élet. Viszont a kényelmes élet egyfajta elkényeztetett jellemet (jellemeket) hoz létre melyekből többek között a szükséges önzetlenség, céltudatosság, küzdeni akarás is hiányzik. Amely hiány több irányba hat. Egyfelől a társadalom fejlődése is megreked, hiszen alig lesznek, akik ennek fejlesztésért áldozatot hoznának. A társadalmi pangás, rendszer-pangás pedig visszahat, sőt átfordul hanyatlásba, vagyis valóban növekedni fog pl. a háborús veszély, ez egyéb társadalomból érkező bizonytalanság. Másfelől nyilván a tartós kapcsolatok építése, a család kialakítása is egy bizonytalan céllá alakul át.

A gyerekvállalást leginkább a biztonságos élet, biztonságos jövő érzete motiválná, de éppen ez hiányzik. Erősebben motiválna, mint a jelen bizonytalan jóléte, vagy a még bizonytalanabb „éppen most kegyeskedek adni” kormányzati pénzadománya.

De éppen biztonságérzetből pozitív jövőképből van a legkevesebb. A fenyegető válságok, mint sötét tornádó felhők gyülekeznek: a gazdasági-pénzügyi válság, az egészségügy-járvány válság, a klímaválság, az irányítási és szociális válság és nem utolsó sorban a háborús válság. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a mai emberek általában jobban, de a saját túlzott igényeikhez képest jóval nagyobb félelemben, bizonytalanságban, káoszban élnek, mint elődeik. Tulajdonképpen összességében a fenyegetettség nem nagyobb, mint a régebbi időkben, de az érzet nagyobb, nem véletlenül, mert azt sok módon gerjesztik.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy jobban élünk, de felettünk soha nem látott sötét felhők gyülekeznek (részben valós, részben festett felhők) nukleáris háború, klímakatasztrófa, világjárvány, stb., amely felhő-fenyegetések, szorongó birkákat, vagy éppen elvadult farkasokat faragnak belőlünk.

Erre jön rá az egyes kormányok több-kevesebb speciális baromsága. Sajnos 2020 táján a magyar kormánynak kimondott sok speciális baromsága volt, van.

De én mégis magasabbról szeretném szemlélni a világot, ha felmegyünk a világűrbe, ahonnan belátjuk a földet, akkor többek között az alábbi problémákat láthatjuk.

Röviden, a teljesség igénye nélkül a problémák felsorolása.

Ezek egyben az erkölcsi válság és a rendszer-válság problémai is.

Mindez negatívan hat a párkapcsolatokra azok kialakítására is.

1. A kényelmes élet, az elkényeztetés csapdahelyzete.

2. A hazugságvilág elterjedése.

3. Az ember nem képes hasznosan jól kezelni az általa létrehozott technikát, sőt ez a rossz kezelés már olyan mértékű, hogy veszélyezteti az ember létet.

4. Elmaradt a demokratikus rendszerváltás, ezzel elmaradt az oktatás alapvető reformja.

Mindezekről más írásaimban részletesebben is beszélek, ebben az írásban nem fogok.

Ha ezekről nem, akkor miről is szól eme írás. Leginkább a kapcsolatok, kapcsolat-kialakítások nemi, szexuális oldaláról. Ez is egy fontos szegmens, bástya. Azt gondolom, hogy az élet reformja, az erkölcs reformja, a rendszer reformja, a társadalom átépítése részenként történhet. A hatalmas épületet csak lépésekben, sok részlet külön-külön,.de összehangolt újjáépítésével lehet felújítani.

Eme írásomat három részre osztottam.

Első részben ebben inkább a társadalmi vonatkozásokról van szó.

A második részben elsősorban az ismerkedésről, kapcsolat kialakításról van szó.

A harmadik részben elsősorban a kapcsolat megtartásáról ill., a váltásról van szó.

Nők, férfiak, nemi élet - felettébb széles témakör, mondanom sem kell.

Kezdjük, mondjuk azzal, hogy felsorolok néhány, nő és férfi közötti különbséget.

Persze itt ne arra tessenek gondolni, h. az egyik nem tagjai ilyenek, a másik nem tagjai olyanok, hanem az átlag igen kicsike eltéréseiről van szó. A nő, férfi tulajdonságokra ugyanaz jellemző, mint a népek, fajok tulajdonságaira; a hatalmas egyéni szóródás miatt szinte alig állapítható meg közösségi tulajdonság, de azért nehezen, az átlagokat nézve nagyon kicsike eltéréseket láthatunk, mérhetünk.

A népekre, fajokra, a nemekre, ill. a vallásokra, ideológiákra, ill. a társadalmi helyzetre is érvényes az általános emberi jog alapvetése: nincs kollektív megítélés, nincs kollektív bűnösség, - minden embert, egyént (függetlenül attól, hogy mely fajba, népbe, nembe, vallásba, társadalmi csoportba tartozik) a saját tettei alapján kell megítélni. Ez egyszerűbben megfogalmazva: minden ember egyenlőnek születik.

Ennek a jognak az értelmességét, igazságosságát egy rasszistának (faj-rasszista, nép-rasszista, nemi-rasszista, stb.) sokáig lehetne magyarázni, már azért is, mert legalább tíz megdönthetetlen bizonyítékkal lehet igazolni, ezen emberi jog igazát. Igen, de mit kezdjünk azzal, hogy a társadalmi közösségeknek,- legyen az nép, faj, nem, akármi, - azért vannak speciális tulajdonságai, - szóval vannak közösségi karakterek. Ezeket viszont több szempontból érdemes vizsgálni. Akkor a nagyon leegyszerűsítve a szabály: Nincs kollektív bűnösség, nincs kollektív elítélés, van viszont közösségi karakter.

Egy népcsoportnak van karaktere, egy társadalmi rétegnek van karaktere, a férfiak és a nők nemének is van karaktere, stb.. A közösségi karakter megismerése nem az elitélést szolgálja, hanem a közösség és abba tartozó egyének megértését, illetve a hatékony segítség kidolgozását. A közösségi karakter megismerése azt szolgálja, hogy a közösségek képesek legyenek úgy alakulni, hogy a karakterük megtartása mellett is tudjanak lehetőleg együttműködően, de mindenképpen békésen egymás mellett élni. Amely békés együttélés a nemek esetében, kevés, ami szükséges: békés, többnyire szerető együttélés, és együttműködés.

Egyébként is ember és ember között, már ami a népeket, nemeket illeti genetikusan összesen 98% az egyezőség, és 2% a különbség, bár ez a kettő százalék az emberi gondolkodás miatt felnagyítódhat.

A kulturális különbség azért ennél nagyobb, de általában az sem nagyobb 10%-nál. Összesen tehát 12% különbség, viszont az emberi gondolkodás különbségekre és viszonylagosságra alapuló megértés, ezt a 12%-ot, akár 50%-ra is felnagyíthatja.

Néhány további gondolat a különbségek felsorolás előtt.

Az egyik azon egyszerű logikai okosság, hogy minden „jó” tulajdonság bizonyos szempontból átfordul rosszba. Egyrészt, ha túlzásról van szó, vagyis valaki átesik a ló másik oldalára. Túl nagyot ugrik, mire nem az igazság nyergébe köt ki, hanem a másik oldalon lehuppan földre, vagyis egy másik ostobaságba esik bele.

Amit szintén át kell gondolni: a nemek társadalmi szerepe, ill. melyek az ebből adódó különbségek.

A nők biológiailag is mások, természet adta okoknál fogva a nők evolúciós szerepe, ebből fakadó társadalmi szerepe is más.

Azt gondolom, ezek olyan evidenciák, tények, amelyeken nem lehet vitázni. A nő és a férfi, mint két különböző nem, soha nem lesz egyforma.

Már itt felhorkannak, akik felhorkannak, ezért előre szólók: eme megállapítás (vannak nemi sajátosságok, szerepek) nem gátolja azt a vitát, h. a nemek helyzete szerepe tovább közelítsen egymáshoz, vagy ne közelítsen.

A nők biológiai természete, hogy ők képesek teherbe esni, szülni, szoptatni. Évezredek, sőt többszázezer év alatt alakult ki, a nők lelki beállítódása, alapjelleme, közösségi karaktere, társadalmi helyzete. A gyereknevelés, a ház körüli munkák elvégzése ezért praktikus okok miatt többnyire rájuk maradt.

Persze a férfiak alapjelleme, közösségi karaktere, társadalmi szerepe is többszázezer év alatt alakult ki. Vagy, ahogy az ősemberi (természeti népek egy része jelenleg is hasonlóan él) létet szokás jellemezni: amíg a férfiak elmenetek vadászni, harcolni addig a nők a közelben gyűjtögettek nevelték a gyereket, végezték a ház körüli teendőket.

Újra és újra ismétlem: itt nagy átlagokról beszélek. A természeti népek nagyobb része azért ehhez hasonlóan él hasonlóan, mert ez a természetes adott létforma.

Szóval ez a háztáji elfoglaltság, kontra vadászat, ezért csak beépült az átlagos jellembe, nemi karakterbe, és nemi szerepbe.

A fizikális különbségeket, pedig mindenki ismeri: a nők egyszeri erőkifejtésre gyengébb, de amúgy szívósabb, lazább izomzattal rendelkeznek. Szívósabbak, vagyis a férfiaknál hosszabb ideig képesek átlagos munkát végezni. És ehhez akaratuk is van.

Más a hormon-háztartásuk, és idegrendszeri agyi eltérések is vannak. Bár az érzések, érzelmek 95%-a azonos, de az eltérő 5% azért gyakran jelentősnek bizonyul. Ezekből pedig sok egyéb természetes különbség is ered.

Úgy is mondhatjuk, más ösztönök (érzések tudat alatti felfogások, hajlamok) vésődtek a nőkbe és a férfiakba, mely ösztönök alakították a társadalom szerkezetét, ami visszahatott (kölcsönhatás alakult ki) és ez a folyamat, bár megváltozva, de a mai napig is hat. Jelenleg is, még sokáig hatnak az ősi ösztönök bár nyilván másképp, gyengébben.

Amin vitázni lehet:

A különbségek milyen irányba változzanak. Itt jön be a fontos szempont az ideális, optimális jövő szempontja. Bejön a múlt öröksége és a jelenlegi helyzet, szempontja mellé.

Tehát pl. azon lehet vitázni, hogy a női, férfi szerepek tovább közelítsenek egymáshoz, vagy ennyi éppen elég, vagy netán már ez is túlzás. Vagy azon; a női és férfi szerepek, tulajdonságok közül melyek közelítsenek egymáshoz, melyek ne. Szóval ilyeneken lehet vitázni, - de azon hogy vannak különbségek, vannak eltérő szerepek, nem lehet, nem is érdemes vitázni.

Persze a különbségekről folyó vitát is két felé kell osztani:

Általában átlagosan hogyan alakuljanak ezek a különbségek.

Illetve, egy-egy személy esetében mit engedhet meg a társadalom, a jog, tekintve h. az egyéni szóródás (egyéni különbségek) hatalmasak. Az általános és az egyéni megítélés úgy kapcsolódik össze, h milyen feltételrendszert alakítunk ki, pl. szigorúbbat, vagy lazábbat. Illetve hová tesszük a határvonalakat.

A különbségek felsorolása (a teljesség igénye nélkül).

Szóval a nők átlagosan egy kicsikét:

Szabálykövetőbbek, lojálisabban viszonyulnak a hatalomhoz.

Lelkesebbek, sztár-rajongóbbak.

Ugyanakkor, földön-járóbbak, praktikusak, (a gyakorlati élet dolgai iránt fogékonyabbak)

Szelídebbek, nőiesebbek.

Kapcsolat teremtőbbek.

Beszédesebbek, jobb a kommunikációs képességük.

Az ellentéteket képesek összesimítani, kompromisszum képesebbek. De itt nemcsak az emberek közötti összefüggésekre kell gondolni.

A nők az akaratukat jobban tudják érvényesíteni, a lelki harcokban nem véletlenül fölényben vannak és gyakrabban is győznek. Itt is előjön, h. szívósabbak.

Kevésbé harciasabbak, kevésbé versenyigénylők. De legalább annyira akaratosak kemények, mint a férfiak. (Az ellentmondás feloldása; a nők az akaratukat, törekvésüket, a standard „férfi” harcoktól, versenyektől eltérő harcokban, versenyekben, ill. más módszerekkel érvényesítik.)

Empatikusabbak,

Színészkedőbbek.

Szexuálisan sokfélébbek.

A nők nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a külalaknak, a benyomásnak.

Persze egy gondolat erejéig visszatérek, oda, h az itt felsoroltaknak lehet rossz oldala is, illetve hogy az ezzel „ellentétes” férfiak nem egyértelműen rosszak.

Nézzük pl., a nők szabálykövetőbbek – tulajdonságot. Ez általában jó, - viszont vannak jó szabályok és vannak rosszak. Ha valaki a rossz szabályt is követi az már nem túl előnyős. Illetve a rebellis akadályozó férfiak között azért forradalmár, ill. újító is több akad. Azt akartam fejtegetni, h. a mérték, és a cél határoz meg egy tulajdonságot. Én azt gondolom h. mindkét nem (nő, férfi) normális, jó, egyik sem jobb, mint a másik, és ideális, optimális esetben pozitívan egészítik ki egymást.

Akkor tehát milyenek a férfiak, a felsoroltak szerint?

Akkor vagyunk igazságosak, ha a férfiak esetében az adott tulajdonság jó oldalát emeljük ki.

Újítóbbak.

A védelmezőbbek, kevésbé naivak.

Ugyanakkor álmodozók, jövőbe látók átfogó látásmódúak

Bátrak, versenyszelleműek.

Egyenesek.

És még sorolhatnám.

Vannak a jelentéktelennek látszó, de nagyon is jelentős különbségek, mint pl. az öltözködési szokások.

Átlagosan a hölgyek hiúbbak, de ruha fontossága azt is jelenti, h a praktikus hátköznapi, jelen idejű dolgok iránt jobban vonzódnak.

Vagy nézhetjük a képességékbeli különbségeket.

Itt mindjárt megjegyzem nők, és a férfiak összesítve, átlagosan egyformán okosak. Pontosabban átlagosan egyforma értelmi képességűek, kb. egyenlő számú okos, és buta van közöttük.

Az gondolom a férfiak átlagosan magasabb műszaki érzéke és sport-szeretete is mérhető. A nők nyelvi készsége átlagosan magasabb, még akkor is, ha az írók költők között több a férfi.

Ha átlagosan nézzük, akkor kétségkívül a kislányok egy kevéssel is, de inkább a babázni szeretnek, meg hercegnőnek öltözni, a kisfiuk autózni, kardozni, és ilyen szerepeket, ruhákat kedvelnek.

Persze itt megint van két befolyásoló tényező: az egyik a neveltetés, ill. a társadalmi elvárás, annak szerepalakítása, - a másik a genetikus eredetű érdeklődés.

De én, mint több gyereket felnevelő ki merem jelenteni: a felülről jövő sugallattól (te kislány vagy neked babázni kell) függetlenül is a fiúkba megvan a kardozó autózó ösztön (kvázi gén) a lányokba a babázó hercegnő ösztön (kvázi gén).

És persze meg kell említeni a teljes hétköznapi különbségeket is, pl. azt h a feleség azt mondja a férjének, - vedd már ki a tejet – mire férj, percekig keresi, de nem találja, mire a feleség odamegy és kiveszi. Ezek a dolgok az agyműködés különbségére utalnak.

Na és az érzelmi különbség. Talán meglepő lesz, de azt mondom, e tekintetben kisebb a különbség, mint ami a köztudatba kialakult. A férfiak általában, mint kemény érzelmein uralkodó macsó figurák, a nők pedig mint érzelem dús, érzékeny lények jelennek meg a köztudatba. Nos, itt valójában sokkal kisebb a különbség, mint ami a köztudatba rögzült. A hölgyek éppen a szívósságuk, kitartásuk, makacsságuk miatt hosszabb távon legalább olyan kemény „legények”, mint a férfiak.

A kitartó akaratosság miatt egy kicsit át kell értékelni a nők „szelídebbek, nőiesebbek, érzékenyebbek” tulajdonságot. Inkább azt mondhatjuk: a hízelgés, kérés, a hiszti, a sírás, gyakran nem a szelídségükre bizonyíték, hanem arra, hogy szélesebb lelki fegyvertárral rendelkeznek, mint a férfiak. Ráadásul a nők tudnak durván és keményen viselkedni.

Ez azt is jelenti, hogy a durva uralkodó férfi – szegény elnyomott nő sztereotípia korunkban, a nyugati kultúrában már nem érvényes.

De ismétlem nem a harc (a nők és férfiak közötti vetélkedés) kiélezése a cél, nekem sem ez a célom, - ellenkezőleg a megértés, az együttműködés, a szeretet növelése a cél. Ennek viszont első lépcsője, a helyzet feltárása elemzése.

A fejezetrész lezárásaképp, pedig egy egyszerű jelenség, ami az eddig elmondottakkal összefügg: köztudott, kimutatható, hogy átlagosan a párt választó hölgyek inkább a magasabb férfiakat választják, szóval a magasság egy párválasztási szempont. „Magas erős, védelmező, mellette biztonságba vagyok, mint gyenge nő.” Tehát a külalak, de az egészség is csak másodlagos szempont lesz, hiszen a vele azonosan magas, netán alacsonyabb párt akkor sem választ, ha az jóképű, vagy és, egészséges. Nem érdekes, ha egy kicsit csúnyább, és egy kicsit betegesebb az a férfi, csak magas legyen.

Nézzük meg mi áll ennek a hátterében. Tulajdonképpen minden, amiről eddig szó volt. Az ősember-nő csakis a magasságból tudott következtetni a férfi erejére, egészségi állapotára, ill. a védelmező képességére. A hölgyek párválasztási ösztön-felfogása tehát: a magas , tehát erős, védelmező, jól vadászó (gazdag) férfi, - megvéd engem, a gyenge nőt és a gyerekeimet.

Tehát átlagosan a hölgyek lelkében, felfogásában is benne van az eltérő nemi szerep igénylése. Mindezen felfogás, ill. ősi nemi szerep, jelenleg is ott munkálkodik a hölgyek, urak lelkében, akkor is, ha közben a felszínen az egyenjogúságról, a nemi szerepek eltörléséről beszélnek.

Az ellentétek a konfliktusok döntően nem a nemi különbségekből következnek, hanem az általános emberi különbségekből.

(Leegyszerűsítve, nem a nők jók, vagy rosszak, nem is a férfiak jók, vagy rosszak, hanem mindkét nemben vannak jók meg rosszak.

Ahogy faj, nép, életkor, vallás szerint sem szabad megbélyegezni, kirekeszteni egyéneket, úgy nemek szerint sem, - mindegyik kollektív ítélet, túlzott általánosítás, egyfajta rasszizmus. )

Először is az életben, az utcán, közlekedésben, boltban, munkahelyen akárhol, összesítve kb. ugyanannyi konfliktusunk akad nőkkel, mint férfiakkal. Ha ezek a konfliktusok a nemi különbségekből adódnának, akkor a nők és a férfiak közötti konfliktusok jóval sűrűbben nagyobbak lennének, mint a nő-nő. illetve a férfi-férfi konfliktusok. De nem így van, tehát a nemek közötti eltérések csak kisebb részét teszik ki a konfliktusoknak.

De azért nem árt ezeket tovább csökkenteni.

Az egyenjogúság, egyenlőség problémája röviden.

Sajnos, ha nőkről és férfiakról van szó, akkor nem lehet e téma felett átsiklani. Már azért sem, mert hiába van nagyjából a nyugati világban egyenjogúság (elvi egyenlőség), ha az emberek, főleg a nők ezt nem érzik.

De mindjárt egy személyes véleménnyel kezdem: én, mint férfi, nem kevésszer érzem, hogy a nők sok mindenben előnyt élveznek, kvázi, én, mint férfi hátrányba vagyok. Szóval mi, vagyis én és a hozzám hasonló férfi társaim (nem kevesen talán a férfiak fele), gyakran elnyomottnak, lenézettnek, hátrányos helyzetűnek érezzük magunkat, a nőkhöz viszonyítva, - csak mi emiatt sokkal kevesebbet panaszkodunk.

Azt gondolom, itt az egyenjogúság problémája kőrül sok minden egybecsúszik.

Megpróbálom az „egyenjogúság” érzetének tényezőit felsorolni.

1. A múlt igazságtalan helyzetének korunkba gyűrűzése.
2. A nő, férfi szerep körülötti vita.
3. Az emberi elégedetlenség problémája.

2a Valós elégedetlenség a nő-férfi egyenjogúság – társadalmi szabályozás vonatkozásában.

2b És az általános elégedetlenség okainak, ill. az ürügy-okainak keresése.

Általános elégedetlenség okai pl.:

A boldogságkiegyenlítő rendszer.

Az egyéni sors szerencsefaktora.

2c A nemi egyenlőtlenség ürügyének találása, az általános emberi gyengeség, a többi gyengeség mellett.

A fentieket fordítsuk le érthető mondatokra.

Induljunk ki azokból a hölgyekből jogvédőkből, médiaemberekből, stb. akik, a nőket elnyomottnak, az egyenjogúság hiányában szenvedőknek látják.

1. Mert; azonos munkakörben átlagosan kevesebbet keresnek.

2. Mert; gyakrabban lesznek a családi, otthoni erőszak áldozatai.

3. Mert; „alantasabb” munkakört kapnak, mint a férfiak, illetve sokszor férfiakat vesznek fel un. férfi munkakörbe. Illetve az „alantas” házimunka rájuk marad, míg a férfiak addig szórakoznak, vagy érdekes munkát végeznek.

4. Mert; a munkájukat, karrier-építésüket gyakrabban kell a gyerekszüléssel, gyerekneveléssel, családi teendőkkel megszakítani.

5.Mert; általában az életben bárhol nőként bánnak velük, - vagy nem bánnak velük eléggé nőként. Többek között, túl sokat udvarolnak nekik, (szexizmus áldozatai), vagy éppen túl keveset, túl durvák velük szemben.

Nekem erről a felsorolásról először az jut az eszembe, h. a férfiak pedig más vonatkozásokban szenvednek hátrányt a nőkkel szemben, csak ezek kevésbé vannak terítéken. Erre még visszatérek.

Másodszor a felsorolásról először az jut az eszembe, h. Európa, és a nyugati világ vonatkozásában azért van egy jelentős történelmi előrelépés. Vagyis, h. a múltban ezek a hölgy-panaszok sokkal nagyobbak élesebbek, reálisabbak voltak, ill. lehettek volna. A fejlődés, a pozitív tendencia, ha nem is „akkor minden rendben van” megoldás, de mindenképpen enyhítő körülmény.

Visszatérve oda, h. a férfiak is összeállíthatnának egy panaszlistát.

Nézzük az első panaszt (a nők kevesebbet keresnek). Talán igaz az állítás, viszont a nők sokkal könnyebben kapnak állást, jóval több az olyan munkanélküli férfi, aki keres, de nem kap megfelelő állást. Általában a hölgyek könnyebben kapnak állást, kiadó lakást, és egy sereg dolgot könnyebben tudnak megszerezni. Ugyanis a nőket a férfiak is előnybe részesítik és a nők is. Csak a fiatal csinos férfiak veszik fel a nőkkel a versenyt, vagy a gazdag pasik.

Második panasz, a családon belüli erőszak. Elismerve, h. sok bunkó agresszív férfi van, azért azt is látni kell, h. a az egyszerű, bumfordi ráadásul féltékeny férfit, a ravasz nő könnyen bele tudja csücsültetni egy olyan érzelmi hintába, amelybe a férfi eldobja az agyát. Egyszerűbben: a testi erőszak elkövetésben a férfiak győznek, de a lelki érzelmi zsarolás elkövetésben a nők a nyertesek. Csakhogy ez utóbbit a jog nem tudja mérni, de az erkölcs is csak félig.

A többi panasz kapcsán, tulajdonképpen a nemi szerepek problémája jön elő. Itt van például a munkamegosztás egyenlőtlensége. Azért az ősi képességek, érdeklődések és adott helyzetek (pl. férfiak nem tudnak szülni, szoptatni) részben meghatározzák a munkamegosztást.

Nem gondolnám, hogy napjainkban a fejlett világban egy férfi élete könnyebb, jobb, gyorsabb sikerrel kecsegtetőbb lenne, mint egy nőé.

Csak ismételni tudom, nem ellenségeskedni, nem vetélkedni kell, hanem egymást kiegészíteni.

És vannak nyilvánvaló ellentmondások, vagyis hogy semmi sem jó. Ez is baj, meg ennek az ellenkezője is.

Itt lép be a képbe, h. a gyakori elégedetlenség egy általános emberi tulajdonság, de ennek valódi okait sokszor rosszul állapítja meg az elszenvedője is, a társadalom is.

Az előző részben próbáltam kifejteni, hogy nemi szerep evolúciós, biológiai és kulturális okokból volt, van, lesz – akkor is ha egyesek mindenáron el akarják tüntetni. Van olyan nézet, h. ezek a nemi szerepek közelítsenek, egymáshoz, vagyis a különbségek még inkább mosódjanak el. De ezt a nézetet sok minden cáfolja, leginkább az, hogy a hölgyek és a férfiak boldogsága ezzel a közelítéssel, összemosással nem növekszik.

Nézzük eme gyakori ellentmondást: a nő elégedetlen, h. miért szexisták vele szemben, (nem az értékes dolgozó nőt, embert látják benne, hanem egy szex-tárgyat), - de azért csinosan szexisen öltözködik (vajon miért) - és magában az is bántja, ha mint nőt, észre sem veszik.

Tehát, ha a nemi szerep még jobban közelítene egymáshoz, akkor azon sérelem, elégedetlenség növekedne, miszerint a férfiak bunkók észre sem veszik, egyáltalán nem nézik nőnek a nőket.

A nemek közötti közelítés, az összemosódás folytatása két okból sem ajánlatos. Egyrészt a további egyenlőség már a nőknek is kellemetlen. Nem beszélve a férfiakról. Másrészt az ellenmondások oly mértékben fokozódnak, hogy kialakul a teljes káosz.

De azért szaladjunk végig a felsorolt pontokon.

A nyugati világban nagy vonalakban kialakult a nemek közötti lehetséges, szükséges (teljes egyenjogúság értelmetlen lehetetlen) egyenjogúság, de a múlt árnyéka még kísért. Vagyis a múltban, a nőket valóban alárendeltként, kevesebb jogú embereknek nézték, de ez a helyzet, nagyjából összességében megszűnt. De sokak tudatában benne van ez a sérelem, küzdelem és ráhúzzák a jelenlegi helyzetre.

Továbbá az egyenjogúság kérdése keveredik a nemek szerepével kapcsolatos vitával. Bár a szerepfelosztás társadalmilag és egyénileg zavaros, de az biztos h. a további közelítés nem lenne kellemes, sem logikus.

Tény, hogy ezekben az évtizedekben, 2000-s évek gyorsult fel az egyenjogúság, sőt a kiegyenlítődés. Kiegyenlítődés minden szempontból; társadalmi szerep, életmód, munkamegosztás, stb.

Érthetőbben, korunkban szakad meg jelentősen, a sok évezredes állapot: a férfi „munkahelyen” dolgozik, eltartja a családját, ha kell háborúba megy. A vezető beosztásban szinte kizárólag férfiak vannak, a férfiak irányítják a társadalmat, gazdaságot. A nők elsősorban otthon dolgoznak, a háztartás, a gyereknevelés a fő feladatuk (persze ez is kemény felelősségteljes munka). A nők közvetlen nem vesznek részt a társadalom irányításába, csak közvetve a férjükön keresztül. A nők szerényebbek, szerényebb életet élnek, ill. sok ügyességet, de kevés irányító képességet végző munkát végeznek. Ez tehát a múlt.

Ez a helyzet napjainkban szakad meg, és jelentősen változik. A nők már ugyanúgy dolgoznak, mint a férfiak, vezető beosztásban is, ott vannak a politikusok, a gazdasági vezetők között. A férfiak részt vesznek a háztartásban, gyereknevelésben, stb..

Az hogy a kiegyenlítődési folyamat zajlik, nem vitás, az sem vitás, h. ezt nem lehet visszaforgatni. A kérdés az, hogy meddig menjen, hol legyen a határ? Megállhat, itt ahol van. Elmehet a teljes kiegyenlítődésig, ami már közel van. Sőt átfordulhat, a nők lesznek a korábbi férfi szerepbe, életmódba és a férfiak a női szerepbe, életmódba.

Ezt kell eldönteni.

A következő pontok arról szólnak, hogy az emberek sok minden miatt elégedetlenek, de ennek igazi okát nem ismerik (pl. nincs ilyen oktatás), ezért az elégedetlenségük félremagyarázzák. Pl., a hölgyek, az indokolt, vagy indokolatlan elégedetlenségük gyakran az egyenjogúság hiányára „fogják”.

Egy bizonyos fokú állandó elégedetlenség a normális ember természetéből, ill. az élet természetéből ered.

Egyfelől a normális emberben állandóan munkálkodik az állandó javítani- akarás (javítani családon, országon, emberiségen, stb.) vágya, ez pedig egyfajta elégedetlenséget generál. Másrészt, a normális emberben működik a boldogság-kiegyenlítő rendszer, melynek elsődleges célja; akkor se omoljon össze az egyén, ha valami nagy csapás éri. Ezért a rossz hatásokat lelkileg ellenpontozza, (pl. megkeresi a jó oldalát). Viszont ez azzal is jár, hogy a jó hatásokat, a jó dolgokat is ellenpontozza, vagyis mindig bujkál benne egy kevés elégedetlenség.

Az emberek hajlamosak eme természetes elégedetlenségükért konkrétan, valakit, valamit (egyenjogúság hiányát) okolni.

Persze az elégedetlenség oka lehet tényleges sérelem, baj, fájdalom igazságtalanság is, de eredhet az egyéni sors igazságtalanságából is.

Szóval nem biztos, h. társadalmi, törvényi okai vannak.

Pl. egy nő összejön egy kedves férfival, akiről két év után kiderül, h. egy agresszív bunkó. Ennek oka az, hogy ennek nőnek, ebben az esetben, ezzel a férfival nem volt szerencséje. Sajnos a szerencsefaktor egy komoly élet-jóságot meghatározó tényező.

Ez a nő (ahogy sok más nő is) téved, ha azt gondolja, hogy ez azért történt, mert minden férfi bunkó. De akkor is téved, ha azt gondolja ez azért történt, mert nincs egyenjogúság.

(Ugyanez fordítva is igaz, a férfiak is hajlamosak a túlzott, téves általánosításra.)

A társadalmi jogi vonatkozás ezután következhet, vagyis, hogy a jog a törvény milyen menedéket ad ennek e nőnek. Ha nem ad elég menedéket, akkor felmerülhet az egyenjogúság problémája.

De még ekkor is lehet, h. a jog általános hibájáról van szó, és nem kifejezetten az egyenjogúsággal kapcsolatos jog hibájáról.

Szóval szerintem a hölgyek egyenjogúság hiányával kapcsolatos (jelenlegi nyugati világ) felvetései részben jogosak, részben talán nagyobb részben, nem jogosak, az elégedetlenségnek más okai vannak.

Persze mindez nem jelenti azt, h. a társadalmi viszonyok, a társadalmi rendszer a törvények ne lennének nagyon is fontosak.

Rendkívül fontosak, de a probléma-rangsor gyakran hibás. Talán éppen az is, részben a gyenge társadalmi műveltségből, ill. a gyenge rendszerből ered, h. a társadalmi problémákat rosszul értékelik, rossz fontossági rangsort állítanak fel. Véleményem szerint egy sereg problémát pl. a manipuláció problémáját, pl. a klímaválság problémáját előrébb kellene hozni, ez pedig azt jelentené, h. a női egyenjogúság problémája hátrébb, a megfelelő helyre esne vissza.

Többször felmerül, pl. a szükségletek esetében is, h miért kell rangsorolni? Miért nem lehet párhuzamosan kielégíteni szükségleteket és miért nem lehet párhuzamosan megoldani a problémákat (ezt is és mellette azt is)?

Természetesen lehet, legtöbbször ez is történik. De azért rangsorolni is kell. Gyakran ütközik egymással, vagyis választani kell, mert adott pénz, idő energia véges. Szóval nem árt, ha rangsoroljuk a dolgokat, problémákat, célokat, szükségleteket. Elég gyakori hiba, nem is kicsi, ha egy kevésbé fontos dolog, cél, ráfordított munka megelőz egy annál sokkal fontosabbat, ezzel a fontosabb elsikkad, gyengén lesz megoldva.

Másfelől nem csoda, hogy az ember tévesen ítél, gondolkodik, hiszen egy sor alapvető emberi gyengeséggel bír. Ki mennyivel, de átlagosan elég sok hibával élünk mi emberek.

És akkor itt kapcsolódok e tanulmány végén megjelenő „alapvető, általános emberi gyengeségek” felsoroláshoz. Pontosabban két idézet abból a fejezetből:

„Az önáltatás, mint általános emberi gyengeség.

(Mindkét oldal jogos igénye lehet, ezért nehezebb a megoldás)

Az ember a saját lelki világának, saját pszichéjének hiányos ismerete miatt saját igazi motivációit sem ismeri. Az emberek a múltban jelenleg is hazudnak maguknak. Nem szívesen néznek szembe saját gyengeségeikkel, a lelkük, tudatuk mélyén lapuló ámde gondolkodásuk tetteiket motiváló felfogásokkal, érzésekkel, tulajdonságokkal. Az emberekben a kelleténél kevesebb az önkritika, az önkontroll. Többek között az elégedetlenségük igazi okait is hibásan mérik fel.”

„A fenti emberi gyengeségek, az átlagos emberre jellemzők, mondhatjuk az emberiség jellemzői.

Egy-egy fajnak, népnek, nemnek (nő, férfi), vagy rétegnek, csoportnak persze van speckó karaktere, de azok átlagosan 4-5% (max, extra esetben, genetikusan és főleg kulturálisan összesen 12%-s) eltérést jelentenek.

Amikor a fajok, népek, nemek, csoportok közötti különbségekről beszélünk, soha nem szabad elfelejteni, akár akarjuk, akár nem, össze vagyunk kovácsolva, a megállíthatatlan szükségszerű globalizálódás még jobban összekovácsol bennünket, - a problémáinkat és azok megoldását csak bizonyos szintig lehet szétválasztani.”

A múlt nemiséggel kapcsolatos zagyvaságai esztelenségei bár gyengülő tendenciával, de még mindig hatnak élnek.

Mi más lehet egy ilyen írás célja, legalábbis az én írásaim arról szólnak, hogy a jelenlegi zagyvaságot, esztelenségeket (hüleségeket) megszüntessük, hogy egy okosabb boldogabb jövőt tudjunk építeni.

A felsorolás előtt azt látni kell, hogy a látszat ellenére, ezt az egészet (pl. nők általános helyzetét) nem a gonosz nagy-hatalmú férfiak csinálták, az elnyomott nők pedig kénytelen kelletlen elszenvedték. Szóval a nők a maguk módján közreműködtek a jó és a rossz dolgok kialakulásában is. A másik, h. a zagyvaságok, esztelenségek, nemcsak nőket sújtják, a férfiak is szenvednek.

Akkor nézzük a felsorolást.

1. A női egyenjogúsággal kapcsolatos igazságtalanságok.

1a A közügyek intézésében, pl. szavazásban, általában a politikai hatalmi életben, a kelleténél kevésbé vehettek részt a nők.

(Kelleténél kevésbé: kisebb mértékben, mint amennyi az tehetségükből, igényükből adódna.)

1b A tanulásban, ill. komolyabb munkák (orvos, tudós mérnök, gazdasági politikai vezető, stb.) a kelleténél kevésbé vehettek részt a nők.

1c. Általában a női-férfi szerep vaskalapos, túlzott, elnyomó és bezáró jellegű szemlélete és gyakorlata.

1d. Általában az erőszak megengedésének elmélete és gyakorlata. „Az erősebbnek, hatalmasabbnak joga van fizikailag is bántani, pl. megverni a gyengébbet” Ez is szükségszerűen fél fokkal jobban sújtotta a nőket, gyereket, időseket, általában a gyengéket.

2. A szexualitással kapcsolatos hüleségek, álszemérmességek.

Ezek persze a férfiakat is sújtották, de a nőket fél fokkal jobban.

Tehát a felsoroltak, általános emberi (történelmi, kulturális) esztelenségek, de a női egyenjogúságot is sértették.

2a A paráználkodás általában. Különös tekintettel a változatos szexre, (nem sablonos és titokban végzett), vagy pl. az önkielégítésre. (Egy lánynak, nőnek több minden nem illik, mint egy férfinak)

2b. A hűtlenség a szexuális partnerváltás megítélése általában is álszent zavaros volt, de a nők tekintetében még inkább.

2c Általában a gyermekáldással kapcsolatos esztelenségek. Illetve a nem kívánt gyermek, a „zabi gyerek” eszetlen, és kegyetlen megítélése, szintén a nőket sújtotta inkább.

3. A nők szexuális eszközként, ágyasként való kezelése illetve a prostitúció problémája.

Van itt kettő általános mentség, ezeket felsorolom, azután taglalom röviden a pontokat.

Tehát van kettő általános mentség.

4a. Azért van egy jelentős javuló tendencia, napjainkban, a nyugati világban, nyugati (liberális kapitalizmus) a felsoroltak alig jelennek meg, legalábbis sokkal kevésbé, mint régen.

4b. Ahogy már mondtam itt azért nemcsak a gonosz férfiak ténykedéséről van szó, általában az emberi gyengeségekről, hibákról. Olyan gyengeségekről, hibákról, melyek általában fajtól, néptől, nemtől, stb. függetlenül „sújtják” az embereket. Ebből pedig az következik, hogy nemcsak a nőknek, de az embernek általában, átlagosan nehezebb rosszabb az élete, mint amilyen lehetne. Illetve, hogy ebben az emberek általában átlagosan hibásak, ha vannak is bűnös egyének, csoportok, azokat sem lehet fajhoz, néphez, nemhez kötni. Másfelől ne feledkezzünk meg arról, h. mindez a társadalom, a kultúra fejlődéséből is ered. Abból ered, hogy a társadalom, a kultúra meglehetősen alacsony szintről eredt, és bár fejlődik, de csak lassan hullámzóan.

Ezután sorba venném a felsorolt pontokat.

Pontosabban az 1., 1a, 1b, 1c, 1d pontokkal nem foglalkozok bővebben, mert az előbb felsorolt két mentséget ebben az írásban elegendőnek tartom. Úgy gondolom, h. ezekkel a problémákkal mások elég sokat foglalkoznak, én itt most nem tartok szükségesnek további elemzéseket.

Amivel bővebben fogok foglalkozni az 2, 2a, 2b, 2c pontok.

De előtte röviden kitérek a 3. pontra, a prostitúció problémájára.

Az ember, mint szexuális eszköz, illetve a prostitúció problémája.

Először is kategorizáljuk az eseteket

Szerintem a hölgyek három százalékánál fordul elő h. komolyan tevőlegesen is prostitúcióról vagy „házi prostitúcióról” szexuális eszközként való kezelésről beszélhetünk. De ennek a három százaléknak a 90% ezt önként szívesen teszi. Tíz százalék összesen tehát 3 ezrelék esetében beszélhetünk direkt, van indirekt kényszerítésről. Persze ez is sok, de mégsem beszélhetünk általános problémáról.

Megint más kérdés, hogy meggondolatlan férfiak vagánykodva, komolytalanul mit gondolnak a nőkről, és ezt néha az agyatlanabb része nyíltan is kimondja, esetleg tetteivel is igazolja a faragatlanságát.

Sajnos az emberek egy része műveletlen, otromba, mondhatjuk bunkó, a buszon előre furakszik, kérdezés nélkül is beszól, megjegyzést tesz a hölgyekre, stb., ezzel jogilag semmit sem lehet tenni. Ugyanakkor a hölgyek jelentős része szinte elvárja, h. mint szexuálisan „jó nő” is tessen a férfiaknak, és annak is örül ha ezt udvariasan közlik vele. Egy másik jelentős része pedig ellenmondásos, - néha (férfitól is függ) pozitívan, néha negatívan viszonyul a viszonylag udvariasabb megnyilvánulásokhoz. A hölgyek döntő többsége sértődött szomorú, stb. lesz, attól a tudattól h. Ő, mint nő, nem tetszik a férfiaknak. Lehet, h. az átlagos hölgyet sérti, dühíti az ilyen beszólás: „hű de szeretkeznék ezzel a nővel”. Viszont ötször jobban elkeseríti az ilyen beszólás: „na ezzel a nővel szívesen beszélgetnék az irodalomról, de eszembe se jutna szeretkezni vele.” Elvileg ez egy anti-szexista közlés lenne, de hölgyek döntő többsége mégis sértőnek találná.

És a hölgyeknek csak kisebb része, aki egyértelműen következetesen elutasítja a „szexista” megnyilvánulásokat, aki szexuális tetszés legkisebb jelét is sértőnek tartja.

Mindezt csak ezért vázoltam, h. tisztázzuk, mi ennek a problémának „a nőket szexuális tárgynak nézik” a problémának a lényege. Viszont nem sikerül tisztázni, az előző okoskodás nem vezet sehova. Talán a férfiak többségének vagánykodó udvariatlan gondolkodásának megváltoztatásáról van szó? Rendben van, de ez nem nemiséggel kapcsolatos, nem is jogi probléma, és egy-két alatt nem lehet megoldani.

Akkor inkább arról néhány ezreléknyi esetről van szó, amikor valóban tettlegesen is valamiféle szexre való kényszerítés, valamiféle nemi erőszak történik?

Ráadásul itt belép ama vonatkozás is, hogy elvileg (és gyakorlatig is előfordul), a férfiak is elszenvedhetnek „nemi atrocitást”.

Elvileg persze a férfiakat ért erőszak is számít, de gyakorlatilag csak nevetnek rajta.

Szóval, meglehetősen zavaros ez a problémakör.

Talán a női egyenjogúságért harcoló hölgy el sem tudja képzelni, h. a prostituált nők fele (nyilvános prostituált vagy házi prostituált) szinte szereti a szakmáját (szereti a szexet, stb.), egy másik nagyobb rész, pedig ha nem is szereti, de viszonylag jó pénzkereseti lehetőségnek, jó foglalkozásnak tartja. És ahogy mondtam a prostituált hölgyek 10%-nál merül fel valamilyen kényszerítés, kihasználás megalázás. Ez a jogvédő hölgy, (ahogy általában a jogvédő hölgyek), azt gondolja h. a nők hozzá hasonlók nagyjából egyformák, - a nők hasonlóan gondolkodnak a nemi életről, - és mivel ő egy normális nőnek tartja magát, rendellenesnek találja, az eltérő viselkedést. Eme hölgy sem veszi észre, hogy a nők szexuális téren, kezdve az alapfelfogástól, befejezve az izgalom kiváltó okokkal, rendkívül eltérők. Vagyis nehezen tud elképzelni olyan nőt aki viszonylag szívesen végzi a szexuális szolgáltatással kapcsolatos munkáját.

A nők nemi szempontból, szexuális téren rendkívül eltérők.

Itt jegyzem meg h. a „szex” kifejezés helyett használhatnám a „közösülés, nemi élet, szeretkezés, párosodás, stb. ” kifejezést, de én a „szex” megnevezést kifejezőbbnek tartom, mint a felsoroltakat.

A nemi élet szinte minden vonatkozásában rendkívül eltérők, csak kevés olyan megállapítást mondhatunk, ami az átlagos női tulajdonságot definiál.

A hölgyek biológiailag (testileg) is sokfélék, lelkileg is sokfélék, ráadásul az a szabályrendszer (mert viszonylag szabálykövetők) ami a nem életről szól, rendkívül zavaros, kaotikus ellentmondásos.

Vagyis a nemiséget szabályzó erkölcs, jog, közfelfogás főleg a 20. és a 21. században-napjainkban is rendkívül zavaros, ellentmondásos, sokféle. Tehát a nők szexuális sokféleségének nemcsak biológiai okai vannak, hanem h. nem kapnak tiszta egyirányú ismereteket, ill. kapaszkodókat. Pl. a szexuális szabadságnak legalább tízféle felfogása, értékelése volt a múltban, és jelenleg is különböző felfogások, minősítések vannak.

Talán éppen napjainkban jutunk el, kanyarogva, a jog, erkölcs, alapelvének megértéshez és alkalmazásához: Mindent szabad (nem erkölcstelen, nem jogtalan), ami másnak nem árt. Ez a szexre is vonatkozik. Sőt a szex nemcsak ártalmatlan, de a másiknak,(másoknak) hasznos, legalábbis örömet okoz. A mondvacsinált bujálkodás, perverzió, paráznaság, talán éppen korunkban tűnik el. A szexnek csak annyi köze van az erőszakhoz, mint bármi másnak. Bárhol, bármibe, lehet erőszakoskodni, a szex ürügyén is. Az erőszakot kell tiltani, büntetni és nem a szexet.

A jelen problémáinak egy része, talán a nagyobb része a múltból ered.

A szex történelme a túlzott korlátozások története.

A szex, paráználkodásként, bujálkodásként, perverzióként való minősítése, probléma-áthárításból ered.

Az ősemberi társadalom, a természeti népek régebben is, most is, viszonylag természetesen álltak, állnak a nemi élethez. Volt (még most is vagyogat) azonban itt valóban két komoly probléma. Az egyik a szexuális kapcsolattal terjedő betegségek, melyek általában fertőző betegségek. Illetve a fertőző betegségek általában könnyebben terjednek a szex által.

A másik azonban ennél sokkal súlyosabb; a nem várt gyermekáldás problémája.

A nem várt gyermekáldásnak lehet egy valóban rossz oldala: igen csak nehéz helyzetbe hozhatja az egyébként is nehéz helyzetbe levő szülőt, de a megszületett gyereket is.

Viszont a nem várt gyermekáldás „nehézségei” gyakran az ostoba, kapzsi ember mondvacsinált problémái. A nem várt gyermekáldás problémája akkor erősödött fel, amikor kialakult az ember hatalom és vagyonszerzési motivációja igénye, csúnyábban mondva hatalom és vagyon mániája. Persze a vagyonszerzésnek van egy normális jólét-szerzési aspektusa. Azonban az ember, nem állt meg és jelenleg sem áll meg az egyszerű jólét kialakításánál. A vagyonszerzés, „gazdag és hatalmas ember akarok lenni” vágya, mániája több mint a jólétre való törekvés, vagy mint a megbecsültségre való törekvés.

A tízparancsolat egyik pontja: ne paráználkodj (tilos a paráználkodás). A bibliai történetek azonban leírják: a szex tiltása (a gyereknemzés) elsőssorban vagyonmegosztás, ill. a szegénység miatt volt korlátozva. Ez a „vagyon-megosztási” probléma végigkíséri az emberiség történelmét.

Másfelől valóban probléma volt, ha pl. a hiányos családba született gyerek, - két szülőre, mint gazdasági egységre, mint nevelő egységre, valóban szükség volt. És jelenleg is kijelenthető a teljes család előnyösebb, mint a „csonka” család. Illetve a szegénységbe rossz körülményekbe született gyermek, ill. a sérült gyermek valóban elkerülendő helyzet. Ha a szülő be is vállalja, a gyereknek nem jó.

A szexuális korlátozás valószínűleg elsősorban a nem kívánt gyermekáldást kívánta akadályozni, de ilyen sunyi „hátulról-mellbe” módon, h, létrehozta a „paráználkodás” fogalmát. Mert amúgy a „paráználkodás” fogalma meglehetősen zavaros. Valami ilyesmit jelent: szeretkezz minél kevesebbet, és minél rövidebben szabályosabban. Ha sokat csinálod és változatosan, ha élvezed, akkor te paráználkodsz, vagyis bűnt követsz el.

Tehát a „paráználkodás” későbbi vallási értelmezése sajnos nem arról szólt, hogy tessenek tudatosan tervezetten gyereket vállalni, de azért a fösvénység vezérelt családi élet sem jó.

Arról sem szólt, h. a nemi betegségekkel legyenek elővigyázatosak.

Arról sem szólt, hogy: nem szabad erőszakosnak lenni, a másikat gazul elcsábítani (nem kívánd más vagyonát, feleségét), nem szabad hűtlenkedni, aljaskodni, stb. A paráználkodás nem a valós erkölcstelenségekről szólt, hanem egyszerűen a szex általános korlátozásáról, aminek a hátterében valószínűleg a nem kívánt gyermekáldás, ill. a nemi úton terjedő betegség állt.

Ezzel az egésszel három baj van:

1. Az egyik az, hogy miért nem lehetett megmondani az igazat: emberek a szex egy jó dolog, hasznos is, nélküle nincs gyerek nincs család, nincs szaporodás, csak hát a vigyázni kell a nem kívánt gyermekáldásra, vigyázni kell a nemi betegségekkel.

2. Ha az igazságból indultak volna ki, ha a valós problémára koncentráltak volna, ekkor egy csomó módszert létre lehetett volna hozni, a nem kívánt gyermekáldás elkerülésére. Itt van elsőnek pl. a behatolás nélküli szex változatos művelése. Illetve az önkielégítések széles skálája.

Sőt az a kifordított eszement elmélet gyakorlat alakult ki, h a behatolás nélküli szexet kiáltották ki a legnagyobb paráználkodásnak. Erre még visszatérek, mert ez az egyik kedvenc lovam. De olyan dolgokra is gondolhatunk, mint a kondom (óvszer) gyakoribb használata, vagy bizonyos, a kornak megfelelő, egészségre ártalmatlan fogamzásgátló szerek, módszerek alkalmazása.

3. Ráadásul az idő haladásával, a fejlődéssel egyre kisebb gond lett a nem várt gyermekáldás, és az orvostudomány is fejlődött. De a valóságos felvilágosítás nem követte ezt a fejlődést. Valahogy a paráználkodás „bűne”, az álszemérmesség, bár hullámozva, de mindig vissza-visszatérve átlagosan erősen fennmaradt és napjainkban is vannak nyomai.

Tulajdonképpen azt vehetjük észre, hogy az ember, emberiség (főleg a nyugati ember) szinte egész történetének során, ellentmondásosan, hülén, logikátlanul viszonyult a szexuális élethez és a gyermekáldáshoz. Szinte egy időben akadályozta a nemi életet, ugyanakkor a másik oldalon pedig támogatta a gyermekáldást. Pl. a keresztény vallások is ebben a kettősségben prédikálnak. De manapság is egyszerre beszélünk népesség-csökkenés problémáról és túlnépesedésről.

Összességében azt mondhatjuk a paráználkodás vádjának, az álszemérmességnek két oka volt, van. Az egyik oknak van alapja (nem kívánt gyermekáldás, nemi betegségek), azonban a megoldást ezzel a trükkös hamis, és káros álokkal, álszenteskedő dologgal akarták megoldani.

Viszont az álszemérmeskedés (paráználkodás bűn) másik felére, okára semmilyen magyarázat nincs.

Pontosabban van. Az uralkodók az uralkodó osztály, élén az egyházzal mindig is ténylegesen is szellemileg, lelkileg, tudatilag is uralni akarta, akarja a népet. Ennek pedig a leghatékonyabb eszköze a félelembe tartás. A manipuláció leghatékonyabb eszköze az ellenségkép, amely a félelembe tartást el lehet érni. Ez esetben, a paráználkodást, összekötve a bűnnel, a sátánnal, pokollal, összefabrikált ellenségképet, - félelembetartási eszközként, módszerként használták. Hozzátéve, h, persze nem minden erkölcstelenség hamis, és a másvilági igazságszolgáltatás sem teljesen alaptalan. De, amit az un. paráználkodás kapcsán csináltak annak nagyobb része alaptalan volt. Arra volt jó, hogy az emberek, ha kellett, ha nem, bűnösnek érezzék magukat, és mint szánalmas esendő figurák lázadás és kritika nélkül éljék le az életük.

Tehát az álszemérmesség egyszerűen az emberi ostobaságból, hatalmi trükkből, gonoszságból ered. A hatalmi trükk úgy jön ide, hogy hatalmat képviselő egyházak, ill. uraságok, mint általában az uralkodók félelembe engedelmességben akarták tartani a jó népet, és hát ez paráználkodás-csesztetés erre alkalmas volt.

Pedig az álszemérmesség ostobaság.

Újra tisztáznám, mit nevezek álszemérmességnek.

Az indokolt fogamzásgátlás, a gyerektervezés illetve ennek különböző felfogásai nem tartoznak ebbe a kategóriába. A szexuális úton terjedő betegségek elleni védekezések nem tartoznak ebbe a kategóriába.

A nemiséggel kapcsolatos valódi problémák, mint: a szexuális erőszak, a pedofília, illetve a hűtlenséggel kapcsolatos problémák nem tartoznak ebbe a kategóriába. Ezek valóban ártanak, árthatnak másoknak. A hűtlenséggel kapcsolatos problémák egy külön problémaköre a nemi életnek.

Azt már többször elmondtam, h. a hűtlenség, féltékenység egy külön probléma, én is külön foglalkozom vele. Annyiban függ össze, az álszemérmességgel, h a hűtlenség, megcsalás, párváltás értelmezése elítélése is rendkívül zavaros, nem ritkán ez is túlzott, álságos, logikátlan. De most itt elsősorban kapcsolaton belüli álszemérmességről, ill. a társadalmi szintű álszemérmességről elmélkedem.

Vannak dolgok, amelyek legfeljebb csak zavarnak másokat, a legtöbbje, csak azért mert azt tanították, azt hajtogatták; ez illetlen, sőt undorító dolog. Mint pl. a szex változatos formái, fajtái. Vagy az önkielégítések. Vagy a nyilvános szex megítélése. Stb..

A paráználkodás egyszerű meghatározása: Istennek, bárkinek, nem tetsző bűnös dolog, erkölcstelen dolog az emberi élvezet, főleg, ha azon élvezet a szexualitásból ered. (És fél fokkal még bűnösebb, ha azt a nők, lányok „követik el”)

A folytatás előtt meg kell jegyezni: persze mindent túlzásba lehet vinni. Mindent, az evést is lehet egészségtelenül, túlzottan mértéktelen módon művelni. Ahogy az evést, úgy a nemi életet is túlzásba lehet vinni.

De a paráználkodás, mint bűn, ill. az álszemérmesség nem erről szól. Az álszenteskedők a prűdök az emberi élvezést kéjelgést gondolják valamiféle természetellenes bűnös dolognak.

Ez részben egy torz isten felfogásból ered. Hozzátéve, h. itt ez Istent szélesebben kell értelmezni, mivel nemcsak a keresztény vallás, de más vallások is hasonlóan vélekednek. Illetve a prűdék, nem feltétlen vallásosak, pl. az ál-kommunisták (sztálinisták) is prűdék voltak. Illetve a szélsőségesen konzervativizmus is összekapcsolódik a prűdséggel. A felsorolásból kiderül, hogy nem egy valláshoz, ideológiához, oldalhoz kötődő dologról van szó, hanem általános emberi baromságról.

Az isten, ill. az ember felett uralkodó lényt, dolgot ezek az emberek talán magukból kiindulva gonosznak képzelték képzelik el.

„Áldozatot kell bemutatni, h. ne bántson minket az úr” – ez volt a korai felfogás lényege. Ha nem áldozunk, ha nem szenvedünk, ha jól érezzük magunkat, pláne ha élvezünk, akkor azt megbosszulja a „gonosz, hatalmaskodó isten”. Természetesen ez ostobaság.

Isten szélesebb értelemben: teremtő, természet, emberi életet befolyásolni tudó dolog. Tehát a „gonosz teremtő, isten” felfogás az erkölcsileg is és logikailag is ostobaság. Erkölcsileg: egy gonosz teremtőnek semmi értelme. Logikailag: sok fáradsággal létrehozni valamit, hogy azt kalapáccsal apránként szétverje, ilyent csak a flúgos csinál, de a teremtőről ne feltételezzük, h. flúgos.

Másfelől a teremtő, isten miért alakítana ki az emberben élvezet adó szerveket, az élvezés képességét, ha azt tiltatná. Nyilván ennek nincs értelme.

Pl. az emberben kialakult az íz-érzet képessége, és ez többnyire élvezetes. Annak semmi értelme, hogy van ez az élvezési képességünk, szeretünk finom dolgokat enni, de ne tegyük, mert az erkölcstelen, parázna dolog. Ugyanilyen hüleség a szexuális paráznaság bűne. Úgy is mondhatjuk; ha az isten, természet, teremtő, nem is direkt szorgalmazza az élvezést, de azzal hogy nem tiltja, kialakított ilyen képességet, mégis a szexuális öröm mellett van.

Már említettem, hogy a korábbi korokban (jelenleg ennek csak halvány nyoma van) a nőkre még szigorúbba még több értelmetlen paráználkodási szabály vonatkozott. Gondolhatunk itt például a szüzesség elvesztésére. Vagy hűtlenség, házasságtörés miatti, a férfiaknál jóval szigorúbb büntetésre. A lányanya, a „zabi gyerek” megvetésére. Azon felfogás, h. a szex nem az élvezetről szól, a nőkre még inkább érvényesítették. Emiatt valóban háboroghatnak a nők, de az viszont örömmel töltheti el őket, hogy e téren egy jelentős javulás jött létre.

Viszont ezt a paráználkodás baromságot sikerült úgy bemosni az emberi agyakba, hogy többé-kevésbe, még mindig hat. Maga az egyén, kiváltképp a hölgyek is tudatosan vagy tudat alatt vádolhatják magukat paráználkodással. Tulajdonképpen egy gyakoribb és veszélyesebb, mint a társadalom ítélete. Amely manapság is előfordul.

Ugyanakkor az álszemérmesség, pontosabban a szexuális élet degradálásnak, lenézésének lehetnek más okai is. Többnyire háromnegyed részben a hibás történelmi nézetből „szinte minden élvezetes, változatos szex, paráználkodás” ered, de azért más okok is vannak.

Kezdjük a biológia okkal, vagyis vannak emberek, akiket testileg is hidegen hagy a szex. Az emberek, főleg a nők meglehetősen eltérőek szexuális aktivitás, vágy, vármérséklet, orgazmus képesség tekintetében. Szerintem nem komoly probléma, ha valaki hidegebb szexuális beállítottságú, és ez valódi fiziológia adottság, akkor azt vállalnia kell. De ezt az érzetet ne akarja másokra erőltetni. Ahogy a szex kisebb igénylése sem bűn, hiba, - úgy a szex hevesebb gyakoribb igénylése sem bűn, hiba. Talán a szexuális élet lenézése abból is eredhet, h. azt valamiféle alacsonyabb-rendű tevékenységnek gondolják.

Pl. sokan magukban a vécézéshez hasonlítják. Szerintük a kijövő váladékok, hasonlóan gusztustalan eltávolítandó dolgok, mint azok a salakanyagok melyek vécézésnél távoznak.

Természetesen ez téves felfogás. A szexuális élet lenézésnek több oka lehet, de ezért a hátérben általában ott van „jó dolog”, vagy „rossz dolog” hozzáállás, szemlélet.

Társoldalak:

Nő-férfi

https://sites.google.com/view/nemi-elet-kivaghy/n%C5%91-f%C3%A9rfi-kivaghy

https://sites.google.com/view/nemi-elet-kivaghy/n%C5%91-f%C3%A9rfi-ismerked%C3%A9s

https://sites.google.com/view/nemi-elet-kivaghy/n%C5%91-f%C3%A9rfi-kapcsolat

https://sites.google.com/site/pornograftarsadalmikisregeny/

https://sites.google.com/site/szexfoeldiutazasok/

https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=sites&srcid=ZGVmYXVsdGRvbWFpbnxzemV4Zm9lbGRpdXRhemFzb2t8Z3g6NTBkY2JmZTE4MjEwODFlYQ

https://sites.google.com/d/1PdHoaxrDgPPRuoRdU0lGlHzMCpcNvzSK/p/145cCeM4GCvq1BltZfYmK_NQYch6DvS5O/edit

kisfilmek:

http://igazdemokracia.blogspot.com/2017/02/szexfoldi-utazasok-2resz.html

http://igazdemokracia.blogspot.com/2017/02/erotikus-tortenet-szexutazas.html