Két hivatal visszaélései. Lehet több is, avagy az igazság az utcasarkon.

 

A történet valami M betűs országban játszódik, talán Mali, vagy Madagaszkár, vagy ki tudja. Ennek az országnak is a fővárosában, az egyik északi kerületében és a sík oldalon. Két hivatalról van szó, az egyik rövidítése Ú. Polgár Jenő Mester Hivatal amolyan kerület hivatal, a másik Korm. H valamiféle volán hivatal, ez olyan állami hivatal. Persze a hivatalokat emberek működtetik. Mely emberek sunyin elbújnak a hivatal, általánosító homályába. Mondjuk ki: ezek a működtető emberek (nem mindegyik, de a rosszabbik, általában a vezető része) az igazi paraziták.

Ennél pontosabb konkrétumokat nem merek mondani, mert ki tudja, ki, miért perel  be. Szólásszabadság van, nem visznek azonnal börtönbe, csak egy kicsit megfintorgatnak. Mármint abba az M-es országban, azokban az időkben, kettőezer után, de nem sokkal,  kb. még egy tucat év után. Ezek megint elképesztő idők voltak. Voltak már hasonlók. pl. 1940-es években Németországban, vagy 1950-es  években Magyarországon. Készült egy remek film – „Tanú” címmel, tök vicces, legalábbis innen messziről. Olyan mintha kitalált lett volna, pedig a valóságról szólt. Szóval az is baromi röhejes rendszer volt, más aspektusból viszont,  sírnivaló,   Az a baj, hogy akik akkor éltek, azoknak bár ijesztő, lehangoló  volt, de normálisnak tűnt. Mondjuk úgy, hogy az ember már csak olyan, hogy nem veszi észre, miben él,  és csak később jön rá, rálátással ébred rá: - Atyaisten mi is volt ez?

Ez mostani időkre és emberekre, legalábbis sokukra is igaz: ami az orruk előtt van, azt nem veszik észre.

Szóval ezekben az években 2000+ egy tucat ebben az M-es országban hasonló elképesztő dolgok történtek, olyanok, melyeken majd harminc év múlva jót röhögünk, vagy éppen sírunk, a jelenben viszont inkább rettegve kóvályognak a ködben. Pl. ebben az országban a legfőbb vezetők kollégiumi társak kvázi fiatalkori barátok voltak. A legfőbb vezető veje milliárdos állami munkákat kapott, melyeket ráadásul nem is rendesen végzett el. A vezető szülőfalújába, stadiont építettek. A gyerekkori barátja szintén milliárdos lett.  Egyébként sok más ismerőse is volt, akik némi nyelvcsapás ellenében, minden törvényi (lehet ez tisztességtelen törvény is) ill. állami támogatással, milliárdos vagyonokhoz jutottak. Volt pl. egy pocakos dr. bubó szerű milliárdokat bezsebelő  bácsika, aki fiatal felesége mellett csámpázva, tört magyarsággal mindig  ezt válaszolta a kérdésekre: - na, na  gyerekek, ne hülyéskedjetek. 

Itt tartottam a felolvasásban a nagy vaskapu előtt ácsorogva, mikor Janó az utca csövije és élettársa, a kiszakadt fekete neccharisnyás Mari (egyszerűen csak Mari) megmozdultak. Janó csak arrébb lépve morgott:  – Mi ez az egész.  

Mari azonban nekitámaszkodott a kerítésnek egyik lábát felhúzva mondta: - Na éngeedj már beé, itt ocsorgózunk osztán semmi. Éengedj bé meiglátod mit teszek veled. – mondta félig unott megjátszott kacérkodással, talán kacsintott is.

- Hallgassátok végig - mondtam -  majd utána megbeszéljük. Inkább figyeljetek, ne úgy ahogy manapság szokás, mindent csak felületesen, vagyis semmit sem látva.

Azután folytattam:

Van azonban egy törvényszerűség: ahol vannak igazságtanul hasznosulók, ott vannak igazságtalanul károsodók, és ez utóbbiak az egyszerű becsületes emberek közül kerülnek ki. Már azért is, mert eme nagyvonalú vezetés többnyire bizony a közpénzből volt ilyen bőkezű.  Igaz, hogy a belföldi urak, belföldön költik el a pénzük, tehát visszacsorog. Tévedtem ez sem igaz, mert ezek biz kivitték, kiviszik külföldre.

Az emberek közötti életszínvonal különbség soha nem látott magasságokba szökött.

Visszatérve a barátokra, a másik barátját, viszont akivel összeveszett, hirtelen mindenféle atrocitás érte. Nemcsak hogy nem kapott megrendelést, de az addigi dolgait is kezdték lerombolni, ráadásul a lerombolás árát is a köz fizette meg.

Volt egy énekes barátja, azt viszont megvédte, de e védelemnek is a közvagyon (kisemberek pénze) látta a kárát. Sok hasonló volt.

Persze az alvezérei sem voltak különbek, pl. a külügyminisztérium vezetői, a külügyminiszter kispályás focicsapatának tagjai közül kerültek ki.

A vezetőket, sokukat, szinte hetente szembesítették olyan, hatalmas pénzekkel, vagyonokkal, melyekről igazán nem tudtak elszámolni.

Volt a vezetőnek egy másik ismerőse,  bizonyos Habováló. úr, akiinek megint csak elképesztő a története és az egész divatot majmoló, de eleganciát nélkülöző fazonja.  Egyszer remélem ebből is film készül hadd nevesen legalább az utókór.  A mai napig is előttem van a kép, ahogy az egyik nancsi szintén klikkbe tartozó hölgy mosolyogva jelenti ki:  hát Habováló úr, ő ösztönös tehetség.  Ezek ilyen fogalmakba gondolkoztak:  „ösztönös tehetség”. De mibe? A manipulációba?

Egyébként sok ilyen röhejes más szemszögből, sírnivaló figura gyűlt össze a vezetés és a nagy vezető körül. A cinikus nagyképűség is, ami egyébként jellemezte a mimikájukat, szintén az egekbe szökött.  Szerintem már első két mondat után meg lehetett mondani ez a figura bizony, az F gyűrűbe tartozik. Határozottan utánozták nagy vezető fejcsóválását és cinikus mosolyát.  

Ez a vezetés a maga javára szabta át a törvényeket, sőt kifejezetten egyedi haszonszerzésekre, vagy egyedi büntetésekre alkotott törvényeket, ami szintén nem semmi.  

A korrupciónak nemcsak a központi klikk jellege nőtt, nemcsak a gyakorisága nőtt, hanem az összegszerűsége is nagyságrendekkel növekedett. Korábban volt egy 800 milliós ügy azután volt 15 milliós ügy, szóval ebben az egymilliárd alatti nagyságrendben mozgott a korrupció.  Most simán tízmilliárdos, százmilliárdos nagyságrendekbe lépett. Az egyik évben, a banki csalások melyeknek azért voltak mélyebbre mutató szálai is, összesen elérték a háromszáz milliárdot.

Említsük meg még a trafik mutyit, a föld mutyit, a pályázati mutyikat és ki tudja milyen mutyikat.

Jobb helyeken már a trafik mutyi okán, sőt annak töredéke miatt is elzavarták volna a vezetést. De nem M országban.

Sok röhejes dolog történt, aki jót akar nevetni az például nézzen utána, hogyan akadályozták meg a népszavazásokat. Hogyan kell piti pofátlansággal nagy ügyet tajtra vágni. 

Azért a hétköznapi megfélemlítés is nőtt, bizonyos kritizáló emberek, ill. közösségek ellen, csesztető eljárások folytak. Pl. egy emberke megosztott egy polgármesteri hivatalt kritizáló írást a neten, mire a polgármester beperelte. Több hasonló volt.   A kritizálóknak semmit, a porba velük, a haveroknak mindent.

Most az olyan tervszerű demokrácia-leépítéseket, mint az intézménynek saját emberekkel teletömését, vagy a hatáskör szűkítését ne is említsük. Azt se részletezzük, hogy mindent titkosítottak. A rossz döntéseket se részletezzük.  Most az egészségügy, az igazságügy, az oktatásügy mélyrepülését se nézzük. Sőt azt se nézzük, hogy ezek a fenti csalások, mint „példaképek” hogyan mérgezik meg, hogyan hatják át a társadalmat. 

Hol volt még ilyen rendszer? Ilyenkor az embernek sok kor, sok ország eszébe juthat, de bizonyos szempontból egyféle képtelenségi világcsúcs jött létre ezekben az években.  Persze voltak nagyobb diktatúrák, de azok mégis őszintébbek voltak.  Ennyire trükkös, piti, megjátszós, mégis milliárdos nagyságrendű, nem volt.

Főleg, ha mindehhez hozzávesszük a kivételes manipulációt is. Ez már tényleg világbajnok, ilyen még nem volt. Egyrészt visszajött a régi propaganda jelleg, plakátok jelszavak. Már ez se semmi, hiszen ez hihetetlenül dedós, bárgyú manipuláció.   De ami régebben nem volt, ami manipulációs újdonság, azt talán így nevezném: a könnyen átlátható, cinikus hazugságok manipulációs rendszere.

A nagy vezető, ebben „a ki tudja melyik országban” tulajdonképpen elmondta e manipuláció lényegét: ne azt nézzék, mit mondok, hanem hogy mit teszek.  Illetve elmondta a pávatánc módszert.  Tulajdonképpen lejáratták a tudományos manipulációt, mikor is a manipuláló alaposan megtervezi a rejtett átverést.  Eszünkbe juthat a nevetséges un. nemzeti konzultáciaó - vagy emlékszünk még az alaptörvény asztalára? Vagy emlékszünk a "ne vedd el a magyarok munkáját" típusú plakátokra? - mikor mindegyik szaladt ki az országból, egyébként az se tudták mi van a plakáton.

Hogyan kell röhejes piti pofátlansággal nagy ügyeket tajtra vágni. Azonban ebben az M-es országba a tervezetlen, bárgyú, egyben otromba manipuláció is bejött.  Szerintem máshol a világon ez nem jött volna be.  Vagy ez már annyira bárgyú volt, hogy nem volt az. A fő trükk, a stratégia nagyon egyszerű: trükközünk, de ha lebukunk, akkor sincs baj, akkor is úgy csinálunk, mintha nem buktunk volna le. Soha nem szégyenkezünk soha nem visszakozunk.  Mert nincs is valójában igazság, sem igazságosság, hiszen a fehér falról is be lehet bizonyítani: sárga, vagy szürke, vagy amit akartok. A színvonalra jellemző, hogy hat év után is visszafele mutogattak.

Térjünk vissza erre a hivatali visszaélés ügyre. Tudom, hogy ebbe a közegbe, amit vázoltam, ez egy piskóta történet.  Mert itt csak két hivatal visszaéléséről van szó, a konkrét károsultak száma csak pár ember, az előbb említett elképesztő dolgokhoz képest ez  smafú. Pont az a baj, hogy millió igazságtalanság értékelődik le, egy ilyen rendszerben.  Olyan áradat van, hogy a kisügyek, már nem is ügyek.  Sőt már nagy ügyekre is csak legyintenek.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy előző kormányok, vagy a külföldi kormányok hibátlanok voltak, vannak. Dehogy, azok is borzalmas vezetések, csak másképp.  Amit állítok pontosan az, hogy ez a kormány (vezetés) bizonyos vonatkozásokban és összesítve is elviszi a pálmát, persze negatív értelemben.  Bizonyos vonatkozásokban és összesítve is megnyeri a borzalmassági versenyt.

Visszatérve a konkrét ügyre. Tulajdonképpen egy házról van szó, egy erdélyi városról elnevezett utcában valahol M ország fővárosában, egy északi kerületben. Mely házra (házakra) már több mint húsz éve vonatkoznak, fölösleges (egyébként jogtalan is) korlátozó szabályok, és szinte örökké vonatkozni fognak.  Ez sem igaz, mert eme szabályokat nemhogy feloldották volna, de szigorították.  Fölösleges, mert a helyzet mindenki számárai ártalmas (káros), ráadásul viszonylag könnyen meg lehetne oldani. Káros, ártalmas a környékbeli lakóknak, mert rontja a környék kinézetét, közlekedését, stb. Természetesen káros a közvetlen károsult panaszos tulajdonosoknak, mert eladni nem tudják a tulajdonukat, a bizonytalan helyzetben felújítani is kockázatos. És végül káros magának a hivatalnak is, de erről még szó lesz. Ez az egész úgy kezdődött, hogy amikor el akarta adni a tulaj, akkor a hivatal enyhén szólva eltanácsolta a vevőket:  - Ne vegye meg, az le lesz bontva. Ezután a tulaj megkérdezte hivatalt: - Jó, de mikor lesz lebontva? Mire a hivatal: - Ezt nem tudjuk, lehet, hogy soha. Akkor a tulaj azt mondta:  - Jó, akkor vegye meg a hivatal.  - Azt már nem - válaszolt a hivatal.  - Akkor legalább a károm egy részét térítse meg a hivatal – mondta a tulaj. – Azt már nem – válaszolta a hivatal.  – Akkor megpróbálom én megoldani, csak legalább a hivatal ne akadályozzon – mondta a kisember.   

-  Dehogy is – mondta lényegében a hivatal.

 

- Ezek az itteniek mi? vitimalter vagy mi? – kérdezte kuncogva a fekete neccharisnyás Mari.  Akkor már Janó a járdaszélen ült.

 -  Mikor eingedsz már beé, - intett a ház felé Mari.

 - Nevekkel nem viccelődünk! – szóltam rá                                             - Egyébként is semmit se mondanak a nevek. Mit mond, például az a név, bárényi, vagy romvári andra, vagy akármi.

- Csakis a nevek mondanak valamit – mordult egyet Janó.

- Miért? - vitatkoztam - számítana, ha temetőbe kiírnám egy táblára:  szabó istván, kovács gyula, satöbbi , gazember volt.  Vagy XY rendes ember volt.

- Hát akkor mi számít? – morogta Janó.

- A másvilági bíróság – mondtam.

- Á- legyintett Mari – akkor adj egy kis lóvét leigalább – majd mutatgatva folytatta  - nem íngyeén kérem.

- Inkább figyelj még egy kicsit.  Lehet, ki tudja, hogy egyszer minden nevet fényképestűl, kitálalok. Egyébként is, ki tudja  hol, sehol sincs országban játszódik. - mondtam és folytattam az olvasást:

Ez volt a lényeg, persze mindez érthetetlen jogi frázisokkal jogi utalásokkal teli levelek kíséretében. Valamint egy csomó eljárási szabálytalanság kíséretében. Egyébként nem számítanak, hogy ezek kiderülnek, mert úgysem jár értük büntetés.  Az egész teljesen röhejes lenne, ha nem lenne elkeserítő.

És így tovább. Jogi útra terelődött az ügy, de mindenki tudja mit jelent ez. A kisember szinte beláthatatlan ideig tartó reménytelen küzdelmet folytat.  Ez kábé olyan, mint amikor hajóról a tengerbe lökik a kisembert, nem húzzák ki, de ledobnak neki egy mentőövet, amire rá van írva, „pereskedés”. Majd a hajó megfordul és nevetve, gúnyosan kiáltanak a kisembernek: - Ha szerencséd van, akkor valahol, valamikor partra jutsz.

A kedves olvasót nem untatom a jogi és egyéb részletekkel. Arra jogosan úgyis csak legyintenének: - Ki tudja, nem ismerem a részleteket.

Ha megkérdezel egy ilyen hivatalnokot – miért? - akkor a válasz: - a közvagyon, közérdek érdekében.  Egy részük maga is elhiszi a valótlanságot, más részük tudja, hogy hazudik, egyébként mindegy.

Csináljunk viszont ez ügyből egy modell történetet.

Szóval adva vagyon egy helyzet, mely minden szereplőnek káros, ártalmas.

Ártalmas a közvetlen, konkrét károsultnak, panaszosoknak. A továbbiakban egyszerűen csak, panaszos.

 Káros ártalmas a környékbeli lakóknak (a továbbiakban egyszerűen, társadalom) mert rontja a környék kinézetét, közlekedését, stb., de erről már szó volt.

Valamint a primer ésszerűség alapján ártalmas a hivatalnak is mert:

1. Az általa irányított környék, lakók helyzete romlik, ez által az ő megítélése is romlik.

2. Az általa tervezett dolog (ez esetben utcaszélesítés, négyemeletes sarokház) végeredményben nem valósul meg.

3. Mert pereskednek ellene, mely pert ugyan újhegyből lerázza, de azért primer logika szerint mégis pénz, munka, kellemetlenség.

Negyediknek azt már nem is említem, hogy a panaszos helyzete  is elméletileg a hibájának róható fel, mert végeredményben, egy az uralma alá tartozó, de általa erősen károsult emberek száma nő.  A panaszos, ugyan a hivatal, pontosabban a vezető hivatalnok (a továbbiakban egyszerűen hivatalnokok) szerint, egy senki, nem számít, de azért ez is egy hajszál lehet a levesbe.

A hivatal, a hivatalnokok az ügyet, viszonylag kisebb, közepesebb ténykedéssel, „erőfeszítéssel” meg tudnák oldani, több módón is:

1.  A hivatal maga megveszi az ingatlanokat, majd építkezési vállalkozókat pályáztatva kvázi hivatali irányítással kialakítja a terveit. Kár nem éri, sőt egy kisebb haszonra is számíthat, az ingatlanok eladásából.

2.  A fenti, azzal a különbséggel, hogy ő maga nem vesz részt ennyire aktívan, csak hagyja, ill. gyors ügyintézéssel, pontos gyors informálással, támogatja, segíti, hogy a tulajok eladják az építési vállalkozónak, ill. az építési vállalkozót is segíti, támogatja, nem akadályozza.  Szintén nem kerül pénzbe, sőt még kevés haszonra is számíthat. Kevesebb munkával, így is meg tudná oldani a problémát.

3. Arra is lehetősége lenne, ha mégis elhibázottnak gondolná a terveket, hogy azokat módosítja. A hivatal bizonyos időnként, jó okkal természetesen módosíthatja a terveit. Ez sem kerülne pénzbe.

Elnézést kedves olvasók, mert ezek a konkrét információk, már maguknak unalmasak. A lényeg az, hogy a hivatal viszonylag kisebb erőfeszítéssel meg tudná oldani az ügyet.

Ekkor elérkeztünk a lényegi kérdéshez: ha ez mindenkinek ártalmas helyzet, és ha ezt meg lehetne oldani, akkor miért nem oldja meg a hivatal? Mert tény, hogy már húsz éve nem oldja meg, és gyakorlatilag semmi jele a megoldásnak. A hivatal lényegében már régóta, jelenleg és előreláthatóan nagyon soká: nem tesz semmit, csak gátol. 

A kérdést így is fel lehet tenni: a hivatal, ebben az M-es országban, az akadályozáson kívül miért nem tesz semmit?

Itt jönnek e lehetséges válaszok.

Kezdjük a saját szokásos válaszaikkal.

1.Nem tesznek semmit, sőt gátolnak, mert ez a közérdek.

 Nem igaz, hiszen vázolva lett, a közérdek nem ez. A jelen helyzet mindenkinek, a köznek is káros.

2. Nem tesznek semmit, sőt gátolnak, mert ez a közérdek, mert sokba kerülne a hivatalnak, ez által a köznek is.

Nem igaz, mert vázolva lett, nem kerülne pénzbe, sőt még egy kevés nyereséget is hozna.

3. Nem tesznek semmit, sőt gátolnak, mert a hivatal arra spekulál, hogy később a jelenleginél több pénzt tud csinálni a hivatal. Pl. uniós támogatásra vár, vagy másra. Vár a még kedvezőbb alkalomra, ami a hivatalnak, vagyis a köznek több pénzt hozhat.  Na igen, ez már egy rafinált érv, van benne némi primer logika de azért kisebb átgondolás után rájöhetünk az abszurditásra. Ugyanis azért fenntartani a jelen rossz helyzetet, mert nagyon kis valószínűséggel jöhet egy jobb helyzet, ráadásul több esélye van a helyzet romlásának – nos, egy ilyen elgondolás meglehetősen ostobának tűnik.  

4. Nem tesznek semmit, sőt gátolnak,  mert a hivatalnokok szintén egy kedvezőbb helyzetre várnak, de nem a hivatal, nem a köz nagyobb nyeresége a cél, hanem valakik, egyes emberek nagyobb nyeresége. Hát igen, ez már valószínűbb indok.

Elég kicsi az esélye, de ha nincs kockázat, akkor miért ne? De hát ki lett fejteve, hogy ez mindenkinek ártalmas helyzet. Itt ezen a ponton viszont fel kell tenni a kérdést.

5. Lehet, hogy a hivatal, a vezető hivatalnokok azért nem tesznek semmit, (sőt gátolnak), mert szerintük nem is ártalmas ez a helyzet?

Hát igen ez erősen valószínű. Mert ugye rontja a városképet, meg a közlekedést, de hát ez a mai világban, nem nagy ügy, egyébként sem derül ki, hogy a hivatal a felelős. Azután ott van, hogy nem valósulnak meg a tervek, de őszintén, ez kit érdekel? Senki nem szól ezért, pontosabban, még ha meg is tudják a felettes szervek, csak meghúzzák a vállukat.

Az sem számít, hogy a hivatal, kénytelen pereskedni, sőt bizonyos szempontból jó, mert van munkájuk, látszólag fontos munkát végezhetnek, tudják igazolni a létüket. A hivatal jogtalanságot követ el, az alkotmányt is megszegi. Na és?

Azt pedig már említettem, hogy a panaszos egyéni nyomora abszolút nem számít.

Tehát állapítsuk meg: ami a társadalom és mindenki számára, rossz helyzet, az bizony a hivatalnokok számára, nem rossz helyzet. Nem mondanám, hogy jó, inkább azt, hogy nem számít, közömbös ez a helyzet.

Ebből kell tehát a továbbiakban kiindulni. Ha így nézzük, akkor már érhető, hogy egy esetleges haszonért érdemes várni, hiszen a hivatal számára nincs kockázat.

6. Nem tesznek semmit, sőt gátolnak, mert a hivatal nem gondolkodik, nem mérlegel, elemez, ez egy ostoba gépezet, melynek a logikája: minél gyorsabban minél egyszerűbben lerázni az ügyfelet, elkenni, lerázni a problémát. Hát igen ez is valószínűleg részben igaz magyarázat arra, hogy miért nem oldja meg a hivatal a problémákat. Igen, lehetséges, hogy annyira ostoba, még  azt sem veszi észre, hogy néha a lerázás nem jön be, sőt csak növeli a problémát.  Csakhogy az ilyen csapnivaló hivatalért a csapnivaló vezető hivatalnokok a felelősök.

7. Azért nem tesznek semmit, sőt gátolnak, mert a létrejövő megoldás, építkezés közben kiderülhetne néhány korábbi svindli.  Sajnos erre is van esély, nem is kicsi. Többek között nagy valószínűséggel kiderülhet, hogy az egész terv fabatkát sem ér el, fölöslegesen fizettek érte. Az is kiderülhet, hogy az utca vonalvezetése rossz, vagyis az eddigi építkezések, ill. azok engedélyezései, hibásak voltak. Vagy más csalafintaságok derülnek ki. 

Mari és Janó már menni készültek, akkor fordult be a sarkon élesen szirénázva a mentőautó. Két házzal feljebb állt meg, a mentősök meg be a házba. Janó szólalt meg először:

- Ez Sári néniért jött - beteg ő, ó.                                          

Halkan beszélgetve vártunk, kiért jöttek? De sehol semmi. Én pedig azt mondtam:

- Jó addig én befejezem, úgysincs már sok hátra – és folytattam:

8.  Azért nem tesznek semmit, sőt gátolnak, mert a hivatalnokok félnek, pontosabban helyezkednek. Félnek a korrupciós vádaktól a furkálódásoktól, feljelentgetésektől, melyek egyébként, többnyire belülről, a saját társaik felől jönnek. Mondjuk úgy, hogy a belső hatalmi harcok, belső helyezkedések is lebénítják a hivatal működését. A hivatal logikája nemcsak az elhessegetés szétkenés, hanem az öncélú, csak befelé figyelő „működés”.

9. Majd végül, de nem utolsó sorban, a hivatalnokokat befolyásolja a primer hatalmaskodás (érzés, vágy, tulajdonság, viselkedés), egyszerűen, hatalmaskodás.  Az alap a presztízsharcosság, szinte minden ember alapból presztízsharcos. Az emberek legalább fele hatalmaskodó, szeret hatalmaskodni, ha alkalma van, akkor kihasználja márpedig a hétköznapi életben is számtalan alkalom nyílik. A hatalmaskodásnak több fajtája jellege, ága van. Bizonyos munkákban foglalkozásokban több alkalom nyílik a hatalmaskodásra, az egyik ilyen, a hivatalnoki munka, kiváltképp a vezető hivatalnokok munkája.  Kétségtelen akkor lesz intenzív a hatalmaskodás, az uralkodás, ha az uralt személy valóban uralt. Vagyis kordába van tartva, félhet, csesztetve vagyon.  Ja és nehogy már neki álljon feljebb. Vagyis a hivatalnokok jelentős része áttételesen, indirekt módón, ha lehetséges (általában ha idegen kisemberrel áll szembe), akkor hatalmaskodik. Ami azt jelenti, hogy nem is akarja elintézi el az ügyet, és ez még a szolidabb változat.  Összegzésül így lehet fogalmazni: az ember, többek között a hivatalnok, a vezető hivatalnok is, nemcsak azért hatalmaskodik, mert  azzal valami más célt el akar érni, hanem önmagáért is, a hatalmaskodás öröméért is.

Nos ez tehát kilenc indok. Nem lehet tudni ezek közül melyik hat erősebben gyengébben, de az biztos, hogy ennek is több oka van. Az okok között ott van, némely, vagy több felsorolt ok. A hatalmaskodás biztosan ott van.

Jó, de ha figyeltetek, akkor én két hivatalról beszéltem. Figyeltetek egyáltalán, vagy csak ahogy manapság szokás fél füllel, felületesen, a felét kihagyva.

Na, a másik hivatal a kormányhivatal, vagy mi, egyszerűbb lesz. Mert ugye mondhatják:  - ezért van a jogorvoslat (bár erről már mondtam hasonlatot). Ennek a másik hivatalnak kellett volna ezt a Polgár Jenő hivatalt felügyelni. A tulaj, a panaszos kisember továbblépett, bepanaszolta a semmit se tevő hivatalt, a felügyelő hivatal, pedig sok éves vizsgálat után kiderítette, hogy ugyan már, nincs itt semmi, viszont a panaszos kisembernek fizetnie kellett.  A téma ugyanaz, eljárási hibák sokasága, jogi frázisok, értelemszerűség ésszerűség egy fikarcnyi se.

Tényleg nagyon röviden: ez a felügyeleti hivatal miért döntött így?

 Az 1., 5., 6., 8., 9., pont alatti indokok többnyire, lényegében megegyeznek, majdnem minden hivatalra érvényesek. Vagyis az egyszerű válasz: ugyanazért, mint a másik hivatal, mint minden hivatal.

 Viszont 10. pontnak, mivel felügyeleti hivatalról van szó, idevehető:

10. Nehogy már a párttársainkat, az uralkodó társainkat, az üzlettársainkat, a vezetőtársainkat, a barátainkat, egy senki kisember miatt elmarasztaljuk.  Ez személyesen is ciki, de megbontja az összetartó erőnket is. Bűnhődjön az ugri-bugri.  Mindez persze abba az M-es országban történt.

Ekkor léptek ki a mentősök a kapun, de hordágyon már csak egy fekete nylonnal letakart valaki feküdt. - Ez meghót – mondta Mari .  

- Mondom, hogy Sári néni az, nem érted – mérgelődött Janó.

 - Na látjátok, ez a demokrácia és ez elmaradt  ítélet – mondtam.

- Mi van, mi van - értetlenkedett a két ember.

- Mert egyszer mindenki meghal -  és ha máskor nem is, de a halála előtt mindenkinek el kell számolnia -  nem mással, hanem  a saját lelkiismeretével - mondtam - senki nem ússza meg.

- Már akinek van lelkiismerete – morogta Janó – a te hivatalnoknak, okoknak, akikről beszéltél, ők pofátlanul nyiffannak ki, légy nyugiban.

- Nem, nemcsak ezekről van szó, egyszer mindenkinek,  minden szemétkedése, a lelkén csattan – mondtam                  – elhiszed?

- Nem.

-  Most akkor mi leész, lesz mani, vagy mi? – kérdezte a fekete neccharisnyás Mari.

Benyúltam a zsebembe és kihúztam egy ezrest – na jó, ahogy megbeszéltük,  köszönöm hölgyem és uram, hogy meghallgatták szerény gondolataim.

- Akkor gyerünk hazafele – mondta Janó

- Mit csináltok otthon? – kérdeztem, bevillant a koszos, romos kis lakás.

- Na, mit gondoulsz? – kérdezett vissza vigyorogva Mari.

Az én tehetséges unokáim, pedig nélkülöznek – gondoltam – de nem miattuk, hanem azok miatt – néztem undorodva a városháza felé.

 

 

Oldal: Borzalmas hivatalok
borzalmas hivatal - © 2008 - 2024 - borzalmas-hivatalok.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat